2020-01-23    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1972-09-01 • Zsigó Károly
22. Nemzetközi Jazzfesztivál. Zürich

A gyanútlan jazzrajongó jegyet vesz (10-17 Sfr) a zürichi Corso moziba és beül. Aztán megkezdődik a zene, az átlagos jazzkedvelő előbb csodálkozik, majd bosszankodik. Ha gyanútlanságát több napon át sem veszti el, lényegében napokon keresztül csalódással távozhat. Ez a fesztivál semmiben sem hasonlít az európai jazzfesztiválok többségéhez, amelyek elsődlegesen a zene eseményei, amelyeken a jazz művelői találkoznak, ezt ünnepi alkalomnak tekintve, és a nézőtéren szünetekben, beszélgetések során a téma a jazzmuzsika fejlesztése, hallgatóságának nevelése, érdeklődésük felkeltése és egyáltalán: egy magasabb igény kielégítése.

A zürichi fesztivál hosszú időn keresztül előbb nemzeti, majd nemzetközi amatőr verseny volt, ennek az utóbbi évek "fejlődése" során alig maradt valami nyoma. A fesztivált nem az egyre izmosodó európai jazzszövetség vagy annak tagszervezete rendezi, hanem kizárólag üzleti vállalkozás, nem mintha a jazzhangversenyek rendezése nyereséges vállalkozás lenne, hanem mert a "gyanútlan" hangversenylátogató hatalmas tömegű, a zenétől idegen propagandában részesül. A névsor hosszú, a Philip Morris cigarettától elkezdve a svájci újságok hirdetéseiig, nem felejtve a whisky márkákat. Ezekért pénzt adnak és az egész fölött a keresztapaságot Zürich városa vállalja. Természetesen a pénzt adók reklámhadjárata elözönli a fesztivált. A zene: hat napon át természetesen akadtak kitűnő előadók, a lengyel Michal Urbaniak, a nálunk is ismert Dave Pike, Slide Hampton, Albert Nicholas és még néhányan. A hat hangverseny mintegy 20 órájának kétharmadát azonban pop-rock színezetű olyan freejazz tette ki, amely eredetieskedés, színpadi bohóckodás és a hallgagatóság mindenáron való meghökkentése volt inkább, semmint jó zene.

Álmodernség volt jellemző és ezzel adott tulajdonképpen a fesztivál megrendezésének legfőbb célja is: a zene csalogatása biztonsági szelepet ad a svájci városi fiatalság elégedetlen rétegének, akik helytelenítik azt, hogy a svájci kormány a fejlődő országok egyik legintenzívebb fegyverszállítója és hogy a fegyverszállítás nyeresége jóval nagyobb mint a Svájci Vöröskereszt egész költségvetése.

Feszülő indulatok levezetését célozza tehát a "fesztivál", ahol a zene elvesztette a főszerepet.

A fesztivál szakmai és zenei értéke tehát enyhén szólva erősen kérdőjeles, nyilvánossága azonban a legkülönfélébb síkú orgánumok igénybevételével - mert hiszen ebben az üzleti vállalkozások is érdekeltek - igen erős.

A jó zene természetesen - és szerencsére - itt is sikert arat; az élmény tovább gyűrűzik a beszámolók egyes mondataiban, és ez tulajdonképpen a számos zavaró körülmény ellenére is pozitív.

 

Jazzhíradó. A Benkó Dixieland Klub Tájékoztatója. 1972/9 (szeptember)