2020-09-22    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1931-02-01 • Magyar Zenészek Lapja
A KERINGŐ -- CONTRA JAZZ

(A jazz-zene már végét járja? A bécsi valcer ismét feléled. Megmarad-e a jővő zenéjében is a jazz hatása?)

Párizs, január 15. Egyidő óta a zenekritika vezéralakjai sűrűn írták le, hogy a jazz egészen rövid időn belül ki fog múlni. Nem elsőízben jósolták már meg a jazz halálát, most azonban mintha csak összebeszéltek volna a kritikusok, a legkomolyabban állítják, hogy ez az újszerű muzsika teljesen végét járja és ebből az általános hadjáratból arra lehet következtetni, hogy az állástfoglaló kritikusoknak tényleg komoly okuk van a halálos ítélet kimondására.

Azok között, akik a jazz halálát hirdetik, nagyon sokan ebben a muzsikában csak divatot látnak, de talán hasonló sokan vannak azok is, akik a jazz-muzsikát művészetnek fogják fel. Az első kategória számára a jazz értéke pontosan annyit ér, mint minden divat értéke. Az előszeretet, amelyet a jazzal szemben éreztek és még ma is éreznek, divat kérdése volt. Úgy tetszik, hogy ez a divat most lassan-lassan elveszti talaját. A keringő, amelyet éveken keresztül méltatlanul háttérbe szorítottunk, visszaszerzi jogati. Bécs diadamalmaskodni látszik Amerika felett. Nincs is kizárva, hogy teljesen kiszorítja az amerikai muzsikát. Felvetődik azonban az a kérdés, hgoy vajjon kizárólag a divattól függ-e csupán a jazz-muzsika. Nincsen-e benne némi művészet is? Mert ha van, akkor kevés jelentősége lehet annak, hogy a tömegek előtt elveszti kedveltségét. Sokkal komolyabb kérdés tehát az, hogy van-e a jazznak művészi értéke és hogy ez az érték nem kopott-e meg, amely valóban maga után vonhatja a jazz végleges kimúlását.

Ez utóbbbi kérdésre a kritikusok véleménye megoszlik. Egyesek azt állítják, hogy az a belső érték is erősen megfogyatkozott, amit az Amerikából nagy tömegben Európába küldött jazz-gramofonlemezek szegénysége bizonyít. A jazz-koncertek, - mondják, - egyre monoto-nabbakká válnak és ezen az alapon a kritikusok kijelentik, hogy az a művészet, amely nem tud megújhodni, önmagában hordja elkárhozását.

Ezek az indokolások azonban meglehetősen felületesek. Kimondják, hogy az amerikai jazz szegényes, holott akinek módjában van az amerikai gramofonlemezekre felvett jazz-koncerteket hallgatni, megállapíthatja, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben a jazz egyre meglepőbb fejlődést mutat.

Másrészt pedig kérdés, hogy Európában vajjon a legjobb jazz-zenekarok hangversenyei jutnak-e el. azok, akik az amerikai zenét alaposan ismerik, erre a kérdésre a leghatározotabban tagadólag válszolnak.

Tulajdonképpen mi is az a jazz? Meg kellene egyszer próbálni szabatosan meghatá-rozni. Ezt kell először tudnunk ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy ez a muzsika agonizál-e? Ha a jazzt eredete szerint vizsgáljuk meg, úgy találjuk, hogy legfontosabb sajátossága a szabályos matematikai ritmus, amely megszakítást nem ismer. Ezzel a meghatározással a jazz kategóriájából egész sereg olyan zeneszámot küszöbölhetünk ki, amely csak a hangszerelést vette kölcsön a jazztól. A jazz ritmusa kétségtelenül néger eredetű. Efelett kár lenne kétségeket táplálni. Mialatt az egyes nagy zenekarok a jazz formuláit felhasználva, egészen külön utakra kerültek, addig a jazz tovább folytatta belső fejlődését. Kezdetben ez a ritmikus muzsika csak arra volt jó, hogy táncolni lehessen vele, később azonban a jazz igazai művészetté növekedett, mert táncolni ugyan lehet tovább is ennek hangjaira, de a tánctól függetlenül is önálló életet kezdett élni. A jazz egész sereg ismeretlen és eredeti tehetségű muzsikust hozott a felszínre. Azonkívül pedig olyan improvizációkra nyujtottak alkalmat, amelyet a legnagyobb mértékben tették lehetővé azt, hogy az inspirált muzsikusok legjobb alkotásaikat írták meg. Akik a jazzt közelebbről tanulmányozták, mind megegyeznek abban, hogy az improvizált jazz-muzsika a legtökéletesebb és egyben a rögtönzés a legkarakterikusabb vonása a jazz-muzsikának. Már pedig a rögtönzők száma egyre növekszik és ezek a jazz-művészetet egyre jobban fejlesztik.

Ezzel szemben Arnold Schönberg, a modern zene híres zászlóvivője, egészen ellentétes véleményt hangoztat.

Arnold Schönberg Londonba érkezett, hogy saját műveinek előaádástá vezényelje. Egy nyilatkozatban kijelentette, hogy most Bach preludiumait és fugáit hangszereli nagy zenekarra. Azt hiszi, hogy ha Bach rendelkezett volna a modern orchestráció vívmányaival, feltétlenül zenekarra írta volna műveit. Egyébként egy opera megírásának gondolatával foglalkozik. Egy újságíró kérdésére kijelentette Schönberg, hogy a jazz-zenét bizonyos körülmények között szereti, mert mulatságos, de már kimulófélben van és alig fogja a jövő zenéjét befolyásolni.