2020-08-09    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1993-07-01 • Olasz Sándor
AZ ELTÖRT IDŐ NYOMÁBAN (Hungarian Rag - Újdonság, ami legalább hetven éves)

Ez ahogy írva van, fából vaskarika, de megmagyarázom. A lényeg: megjelent egy CD a magyar jazz hõskorából. Ez önmagában sem lenne kevés.

A virágzó szocializmus idején kiadott, jazzel foglakozó írások, szakkönyvek túlnyomó többsége ugyanis errõl az idõszakról nem vesz tudomást. Létezésének pedig ékes bizonyítéka az a néhány(?), fáradságos aprómunkával felkutatott kotta és egyéb dokumentum, ami Simon Géza Gábor jazztörténész jazz Jurassic Parkjából származik. Nem borzolom tovább a kedélyeket: az újdonság az Osztrák-Magyar Monarchia ragtime-jait tartalmazó CD. Ami pedig minimum hetven éves: az a 24 kiválasztott kotta, amelyek közül huszonkettõt az idén játszottak elsõ ízben lemezre. A CD címe: Dunapalota Ragtime. Az elõadó pedig nem más, mint Vukán György, aki egyetlen zongora segítségével életre kelti az 1910-es és 20-as években keletkezett zenedarabokat.

"A ragtime a századforduló Amerikájának néger és fehér elemeket ötvözõ vidám muzsikája. Eltolt, szaggatott ritmikáját (ragged time - szaggatott idõ), fülbemászó dallamait sokan ismerik a burleszkfilmek kísérõzenéibõl. A "ragtime királyának", Scott Joplinnak Treemonisha c. operája megkésett, 1972-es bemutatója óta a ragtime újabb reneszánszát éli." (Részlet Csányi Attila ismertetõjébõl a Bohém Ragtime Band Original Rags címû lemezének borítójáról.) Az Új Magyar Lexikon szerint a ragtime "1910 körül került át Európába."

Nyilvánvaló, hogy a korabeli (osztrák-) magyar jazzmuzsika az egyetemes jazztörténet szerves részét képezi. A lemez láttán eltöprenghetünk: mennyi értékes kotta lappanghat, porosodhat még itt-ott ezektõl a szerzõktõl? Mit menthetünk még meg az eljövendõ idõnek a múlt efféle kincseibõl?

Na de, dobjuk az aggályoskodást a majdani elsõ nyugdíjszelvényünk mellé (hátha addig tenni is tudunk valamit), és rakjuk be végre a lemezt a CD-játszóba! (Contact: Simon Géza Gábor, 1365 Budapest 5, Pf. 654). Az elsõ szám, a Tosca Rag megmutatja, hogy az operairodalom felõl sem lehetetlen megközelíteni ezt a mûfajt. Véleményem szerint azonban inkább a második számtól érdemes igazán tágra nyitni a füleket, mert innen aztán mindent megkap a hallgató, ami dobhártyának-hallócsontocskáknak ingere.

Az osztrák komponisták nevét talán csak a legfanatikusabb jazzbarátok ismerik. Bizonyára azt is kevesen tudják, hogy Szirmai Albert a jazzban is maradandót alkotott. A címadó Dunapalota Ragtime a híres-hírhedt Arizóna mulató néhai tulajdonosának, Rozsnyai Sándornak a szerzeménye. A Playboyban e lemezrõl írott cikkében Csányi Attila a Lilly Raget és a Pension Raget egyenesen slágergyanús daraboknak véli. Mit mondjak? Cseppet sem túlzott. A lemez zeneszerzõ sztárja számomra Székely Aladár. Jó lenne többet tudni róla annál, hogy kivándorolt Amerikába és 37 évesen ott fejezte be életét. (The Book of Hungarian Jazz by Géza Gábor Simon) Vukán György igazán elemében van, amikor az õ számait játssza. Tiszta spiritizmus! (Miért mindig csak Drakulának kell életre kelnie haló poraiból, amikor vannak erre sokkal érdemesebbek is nála?)

Vukán ezen a lemezen is szédületes. Aki látta-hallotta õt az idei Szegedi Jazz Napokon, annak nem kell bemutatni, mire képes. Ha pedig valaki odafigyelt arra a kis - ragtime-ízekkel fûszerezett - zenei tréfára, amit a négy (!) ráadás egyikeként adott, rájöhetett, miért éppen õt kérték fel erre a felvételsorozatra. A Metropolitan fekete énekes-sztárja, Charles Williams mondta róla, hogy "életében nem találkozott olyan emberrel, aki ennyire érzi a fekete zenét." Mit lehet ehhez hozzátenni? Kerestem õt ezen írás elkészítése elõtt, és megtudtam, hogy éppen Amerikában van. Jó helyen. Õ biztosan nem visz homokot a Szaharába.

(Akadimpex - Ferdinandus - Hotelinfo - Magyar Jazzkutatási Társaság)

Tû (Szeged), 1993/7.