2020-08-09    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1997-06-27 • Ittzés Tamás
RÉGI JAZZ MAGYARORSZÁGON

A lemez angol címe szerint jelen felvételek a régi jazz magyarországi jelenlétét hivatottak bemutatni. Nekünk magyaroknak azért a felvételek nem csupán a régi jazzt, de a régi Magyarországot is visszahozzák, ha csak egy órácskára is. Az idõk távolából minden gondtalannak és szépnek tûnik. Pedig talán nem volt az. Mint ahogy a kész lemez hallgatásának öröme is feledteti az album készültekor jelentkezõ gondokat, de a hangszerelés nehézségei, a technikai, idõbeli és egyéb egyeztetések korszaka már a múlté. Itt a kész produktum, ami remélhetõleg nem csak nekünk, zenészeknek okoz örömet, de Önöknek, hallgatóknak is - függetlenül attól, hogy végigolvassák-e a már most, az elsõ bekezdés fogalmazása alatt is hosszúnak ígérkezõ "fülszöveget".

Es a lemez már a harmadik Bohém CD, amely a Magyar Jazzkutatási Társaság és a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány gondozásában jelenik meg. Az elsõ, a Hungarian Rag (TR-HSJR 2004 CD) címû lézerkorong hasonló célokkal készült mint a mostani: bemutatni a századelõ magyar jazzmuzsikáját. Most van egy kis különbség: most a magyarországi (Magyarországon kottában kiadott/forgalmazott, valamint játszott), de többnyire amerikai muzsikáról van szó. Vagyis olyan számok kaptak helyet az anyagban, amelyek rendkívüli népszerûségnek örvendtek a ragtime, a kabarédalok, vagy éppen az aktuális tánczene mûfajában hazánk területén, s egynémelyik történetesen európai szerzõhöz köthetõ. Itt van mindjárt Zerkovitz Béla örökbecsû remeke, a Gyere Josephin!..., melynek nagyszerûségét Szilágyi László zseniális szövege teszi teljessé. Vagy itt van Hetényi-Heidlberg Albert, aki minden mûvét (zömükben ragtime számokat) külön Opus-számmal jelölt, így az Ohio-t is (Op.563). Hetényi-Heidlberg leginkább Bécsben élt, ez alátámasztja az osztrák, vagy leginkább K.u.K. kulturájú osztrák-magyar szerzõk szerepeltetését a lemezen, illetve azt, hogy az amerikai szerzõk mellett Magyarországon népszerû "hazaiak" nem voltak mindig feltétlenül teljesen magyarok. Példának okáért a kor egyik (s azóta is!) legnépszerûbb amerikai slágeréhez, az Under The Bamboo Tree-hez Meine Molly! címen egy bizonyos Eugen Mátray írt német nyelvû szöveget. A Blue Fox-Trot szerzõje, Frank Myer, valamint a Mississippi Cake Walk-ot mûvésznéven jegyzõ Translateur abszolút osztrák szerzõk. A neves amerikai szerzõpáros, Carroll-Fields On The Mississippi címû indulója viszont egyértelmûen európai (mondjuk, éppen osztrák) hatásra íródott. Ebben a számban szerepel egyedül a lemezborítón is látható hangszer, a tölcséres hegedû. A gyártója után a szakirodalomban "Stroh violin"-ként ismert hangszer egy gramofonszerkezet segítségével képez (meglehetõsen furcsa) hangot. Hangereje mindenesetre felülmúlja az akusztikus hegedûét, s ezért a ‘20-as évektõl kezdve a tánczenekarokban elõszeretettel használtak tölcséres hegedût. A tölcséres hegedû mellett más különleges hangszerek is helyet kaptak a korabeli együttesekben. Ez indokolja a xilofon szerepeltetését. A cimbalom mellett leginkább az szól, hogy a jazz legfõbb propagátorai a mindenféle stílust játszó cigányzenekarok voltak, s itt ugye a cimbalom alapinstrumentum. A My Gal Is a High-Born Lady kadenciájával ezt a világot próbáltuk meg érzékeltetni.

A Howard McKnight által jegyzett számoknak különleges magyar vonatkozása van: Hollywoodban rendkívül sikeres nótái népszerûségét a szerzõ egy magyar ikerpár alkotta énekes duónak, a Dolly Sistersnek köszönhette. Hogy népszerûségük, avagy magyar vonatkozásuk tette-e népszerûvé a század '10-es, ‘20-as, ‘30-as éveinek magyar jazzpiacán, nem tudjuk, azt viszont igen, hogy az eredeti nevükön (Deli Janka és Deli Rózsi) nem szereplõ "Dolly-hölgyekkel" ellentétben itthon mûködõ Mocsányi-Lakos énekkettõs is hozzájárult jónéhány amerikai sláger magyarországi népszerûségéhez. A már említett Gyere Josephin!... mellett sok Irving Berlin-szám is szerepelt repertoárjukon. Abban a repertoárban, amellyel ámulatba ejtették a korabeli Európa koncerttermeinek s mulatóinak közönségét. Berlin máig talán legismertebb mûve az Alexander’s Ragtime Band ugyan nem szerepel a válogatásban (noha megjelenése után egy évvel, 1912-ben már három különbözõ magyar nyelvû verzió készült belõle), viszont van helyette két kevésbé ismert, ám a régi Magyarországon méltán népszerû száma. Mindegyik zseniálisan megkomponált alkotás, ahol a szöveg és a zene tökéletes összhangot alkotnak, a hallgató mégis csak annyit vesz észre, hogy fenemód jól érzi magát (reméljük legalábbis). A Ragtime Violin! és a That Mysterious Rag is több figyelmet érdemelne. A már említett Dolly Sisters nem csak McKnight szerzeményeit vitte sikerre. Byron Gay Vamp Me címû kompozíciója, illetve Harry Carroll I'm Always Chasing Rainbowsa is repertoárjukon volt. Utóbbi külön érdekessége, hogy témája "hozott anyagból" készült: a kiváló lengyel zongoravirtuóz-zeneszerzõ virtuóz, Frederyk Chopin Fantasie-Impromptu címû mûvének középrészét alakította át Carroll jazzes slágerré. Az eredeti Chopin-részlet meg is szólal feldolgozásunkban.

Nem törekedtünk a '10-es, ‘20-as, ‘30-as évek tökéletes utánzására, a hiteles felelevenítésre itt vannak az eredeti felvételek (igaz, elég gyér számban). Próbáltuk a régi muzsikát egy kicsit mai füllel, szemmel, ízléssel tolmácsolni. Elég csak a kor egyik legnépszerûbb táncára, a cake walkra, s annak is egyik legnépszerûbb zenei darabjára, a Kerry Mills által komponált Whistling Rufusra, illetve annak befejezõ részére utalni. "Modern" kórusok, feldolgozásbeli furfangok teszik maivá, s ezért remélhetõleg élõvé, s hitelessé a számokat. Olykor-olykor át is írtam néhány harmóniát, vagy dallamfordulatot, ha jobb megoldást véltem találni. Evvel együtt törekedtünk a viszonylagos korhûségre, inkább azonosulni próbáltunk a régi számok régies hangulatával, mintsem elveszni a modern hangrengetegben. Reméljük, Önök is inkább az azonosulás, mintsem az elveszettség érzését fogják észrevenni magukon lemezhallgatás közben.

Kecskemét, 1997. június 27.


A Bohém Ragtime Jazzband: Early Hungarian Jazz (Pannon Jazz PJ 1023) cimû CD-jének borítószövege