A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

Zoller Attilát, a világhírû jazzgitárost az Alba Regia Hotelban, koncertje elõtt kerestük fel. Nagyon szivélyesen fogadott, és beszélgetés közben sem tette le hangszerét, mondanivalóját aláfestette zenével is. Elsõ kérdésünk együttesére vonatkozott.

"Van valamilyen állandó Zoller group ebben a pillanatban?" - kérdeztük.

"Nincs. Alkalmanként más és más összetételû együttessel játszom, ez megfelel annak a zenei koncepciónak is, melyet követek. Akikkel most itt Fehérvárott fellépek, mind régi barátaim. Albert Mangelsdorffal például már az 50-es évek elején játszottam együtt Frankfurtban, azóta számtalanszor léptünk fel együtt Berlintõl Newportig, néhány lemezt is csináltunk. Barre Philipsszel és Stu Martinnal nagyon szeretek együtt játszani, õk igazán értik az én zenei elképzeléseimet, el sem tudok jobb ritmus-szekciót képzelni. Legjobb barátom és valamennyi partnerem közül zeneileg legközelebb áll hozzám Don Friedman. Herbie Mannél játszottam, amikor megismertem személyesen, bár korábban is hallottam már õt játszani. El kell mondanom, hogy azonnal óriási hatással volt rám. Kár, hogy most nem jöhetett el, pedig az eredeti tervek szerint fellépett volna itt velünk..."

"Beszéljen néhány szót arról az érdekes jelenségrõl, hogy egyre több amerikai jazz-zenész költözik át Európába. Mi ennek az oka?"

"Amerikában a jazznek közel sincs olyan nagy tábora, mint azt sokan hiszik, bár a legfiatalabbak között is szép számmal vannak rajongói ennek a müfajnak. Igen nagy problémát jelent az amerikai közönség szinte gyerekes vonzódása a divatos - "up-to-date" - dolgokhoz, mindenkinek a legutóbbi divat szerint kell játszania.... A faji kérdés is igen sok - elsõsorban természetesen néger - jazz zenészt hoz át Európába. A müvészi szabadság nagyobb érvényesülése és a biztosabb megélhetés is fontos tényezõk. Azok közül, akiknek az Európában való letelepedését én egyengettem, elsõsorban Dave Pike-t emliteném meg, aki ma már Nyugat-Németországban szinte nemzeti zenésznek számit. Õt is még a 60-as évek elejérõl, Herbie Mann együttesébõl ismerem...

"Milyen zenét játszanak itt, Fehérvárott?"

"Az Alba Regia Fesztivál tiszteletére irt kompoziciómat "Meetin in Alba Regia" cimmel. Ez egy kb. 50 perces free jazz darab, mely talán kissé szokatlan lesz a hallgatóságnak, mi azonban a szabad improvizáció feltétlen híveinek valljuk magunkat. Ez a legfontosabb dolog a jazzben..."

"További tervei?"

"Sokat, nagyon sokat játszani, újabb kisérleteket végezni zenénk továbbfejlesztése érdekében. Új hangszerekkel is kisérletezem, vásároltam például egy tárogatót. Ez a régi magyar hangszer talán egészen új effektusokat hoz majd az általunk játszott zenébe. Igaz, hogy ez nem könnyû út, mert ez a fajta intellektuális zene nem olyan népszerû napjainkban, de mi mégis vállaljuk a nehézségeket. Bizunk abban, hogy azért sok embert gyönyörködtet a zenénk."

Megjelent a JAZZhiradó - A Benkó Dixieland Klub Tájékoztatója 1972/7-8. számában.