2003. október 31.
Zeneakadémia
Tony Lakatos Trió
Szeretem a szecessziót. Ez is valami olyasmi, ami észrevétlenül
bekúszott az életünkbe, és ott ragadt, néha fellendül, néha elbújik, de
örökké jelen van. Persze, lehet, hogy csak én érzem így, talán csak előző
életeim egyikéből hozott emlékeim azok, amik vonzanak hozzá, nem tudom.
Szeretem Hoagy Carmichael zenéjét, korban ez is nagyjából stimmel
(kis
jóindulattal), eléggé észrevétlenül költözött be az életünkbe, de most már
stabilan ott is marad. Lehet, persze, hogy a nevét itthon továbbra sem
fogjuk megtanulni, de egyértelműen klasszikus. És az örök dolgok
megtalálják egymást. Nem hiszek a véletlenben, mindennek megvan a helye és
az ideje. Mint ahogy Hoagy Carmichael zenéjének is itt volt a helye a
Zeneakadémián.

Első megjelenés a Café Momus Internetes komolyzenei napilapban |