A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

Szabó Sándor:
Hungarian Jazz Rhapsodie
Zoller Records - AZ 2002 0910
2003

Nem vagyunk gitáros nemzet. Gitáros nemzet vagyunk. Vagy: itthon nem vagyunk gitáros nemzet. Vagy mi van?
Szabó Gábor, Bacsik Elek, Zoller Attila. Manapság: Szabó Sándor. Több közös vonásuk van: gitárosok, lemezeik zömmel külföldön jelentek/jelennek meg, és Magyarországon kevesebben ismerik őket, mint kellene/illene.

Annak a műfajnak, amit Szabó Sándor művel, még neve sincs magyarul. Ő maga polifonikus gitározásnak nevezi, külföldiül leginkább acoustic fingerstyle a neve. Ez az a stílus, amikor a gitárművész egyszerre játszik kíséretet és szólót. Persze, klasszikus, mondhatná bárki, de nem. Nem feltétlenül a klasszikus játékstílusról van szó. A gitárok is általában fémhúrosak, nem nejlon, mint a klasszikus zenében, ennek következtében hangjuk csengőbb, fémesebb, több a frazírozási lehetőség, másmilyenek a vibrátók, és még sorolhatnám. Sokszor használnak speciális hangolást, húrozást, például a basszuskíséret erősítésére, sőt, néha a gitár teste is külön hangszerré válik, leginkább kézi ütőssé szegény, ezzel igen eredeti hangzást eredményezve, és hosszú évekre megélhetést biztosítva a hangszerészeknek.
Ennek a műfajnak a népszerűsítésére vállalkozott elszánt Don Quijoteként Szabó Sándor: gitárfesztiválokat rendez, lemezeket ad ki (néha itthon is).

A Hungarian Jazz Rhapsodie Zoller Attila emlékére készült. A lemez külseje szép, hangulatos, ízléses, bár a dekorációnak nincs igazán köze a tartalomhoz és a címhez, de nem baj. Nekem még megmaradt az a szokásom a bakelit-korszakból, hogy (első hallgatáskor legalábbis) forgatom a kezemben a borítót, nézegetem a címeket, olvasgatom a kísérőszöveget, bámulom a képeket. Itt érdemes. Kár, hogy kicsit "trendi": mostanában divat, hogy nem tesznek a lemezborítókra, bookletekbe fényképet a muzsikáló művészekről, pedig én úgy szeretném megnézni, hogy néz ki, aki játszik, erre a borítóra meg még egy Zoller Attila kép is elfért volna, belülre mindenképpen. (Nem mintha jelen esetben nem tudnám, hogy néznek ki, de azért mégis.)

Nagy bátorság, alázat, szeretet és tudás szükséges ahhoz egy gitárosnak, hogy Zoller-emléklemezt adjon ki. Azt hiszem, Szabó Sándor mindennek a birtokában volt, amikor elkészítette ezt a CD-t, melyen tíz Zoller Attila-szerzemény, egy népdalfeldolgozás (Szabó saját hangszerelésében egy Zoller által is sokat játszott dal, a Csitári hegyek alatt), két Szabó Sándor-szerzemény és Seress Rezső világslágere, a Szomorú vasárnap szerepel.

Szabó Sándor nem próbált Zoller-kópia lenni. Igazi interpretációkat hallhatunk tőle, megőrizve az eredeti művek szellemét, hozzátéve az előadó gondolatait, az eredeti sérelme nélkül átfordítva azokat saját stílusára, hangulatvilágára. Máshogy játszik Szabó, mint Zoller (szerencsére), mást játszik, másmilyen a harmóniavilága, a pengetése, a dinamikája, másmilyen érzelmeket közvetít, és mégis átsugárzik muzsikáján a zolleri örökség. Játéka technikailag is kifogástalan (bár a gyors számoknál itt-ott indokolatlan rubatókat érzek, kicsit nem ül a tempó, de ez talán csak "érzet").
Nagyon jó a lemez egészének ritmikai felépítése is: bár sok a lassú vagy közepes tempójú kompozíció, mégsem ül le, nem válik unalmassá.

Külön említésre méltó a keverés: nagyon jól sikerült. Annyira szépen szól a gitár, a hangszín, a "térérzet" csodálatos, minden apró hang, finom rezdülés tökéletesen hallható, szép a dinamika, igazi, "élő" hangélmény (pedig ennél az "egyszálgitáros" stílusnál igen sok a hibalehetőség). Persze, úgy "könnyű", ha maga a művész egy személyben a hangmérnök is. Nem sokat kellett vitatkoznia.

Vannak lemezek, amelyeket egyszer meghallgat az ember, és azt mondja: de jó volt, aztán fölteszi a polcra a többi közé, és lehet, hogy csak évek múlva veszi le, vagy akkor sem. Aztán vannak lemezek, amiket egyszer meghallgat az ember, és azt mondja: de jó volt, de valami miatt meghallgatja még egyszer, akkor még jobb, aztán többször is meghallgatja, és még jobb, és ez így megy nagyon sokáig. (Mint a hagyma, mondaná Peer Gynt és Shrek, több rétege van.) Ez a lemez ilyen.

Egy biztos: Zoller Attila lemezeit ezentúl gyakrabban fogom hallgatni, csakúgy, mint Szabó Sándoréit (be is megyek a legközelebbi lemezboltba, Bécsben, és megveszem mindet, vagy esetleg hősies elszántsággal felkutatom azokat a magyarországi lemezboltokat, ahol zenét is árulnak).

Első megjelenés a Café Momus Internetes komolyzenei napilapban