2020-09-28    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1935-05-05 • Sternberg Hiradó (1935)
WEISZ API

Weisz Api a jazz-dob, a vibraphon és a marimba országos hírű mestere, de művésze a zenészorgonának is. A budapesti jazz-zenészek birodalmában ő reprezentálja a self-made-man típusát. Szülei zongoratanulásra fogták zenei tehetséggel megáldott fiukat, de az akkor még csak 10 éves gyermek minden érdeklődése csak a jazz-dob és mutatós csábító mellékhang-szerei felé fordult. Édesapja híres-nevezetes debreceni éttermében esténként kitűnő jazz-zenekarok játszottak akkor s az élénkszemű gyermek megfigyelte, hogy a zenekarban a legérdekesebb és a legsokolalúbb feladata a jazz-dobosnak van: - egyszerre nem is egy, de egy sereg más csillogó-villogó hangszernek is ura s a közönség legjobban a dobos boszorkányos produkcióit tapsolja. Ilyen megcsodált, egy egész sereg szép hangszeren játszó muzsikus akart ő is lenni s ambicióját csak fűtötte az a körülmény, hogy a rádión és a gramofonon hallott jazz-énekszámokban is a dob és mellékhangszerei dominálnak.

A kis Weisz Api addig kérlelte szüleit, amíg végre is egy teljes jazz-dob felszerelést hozattak neki a Sternberg-hangszergyártól. Elképzelhető, hogy milyen hangos lett ettől kezdve a csendes debreceni lakás s hogy a folytonos "gyakorlás" milyen új hangszínekkel ismertette meg a csendhez szokott debreceni szomszédokat.

De a jazz-dob boldog ifjú tulajdonosa makacs szorgalommal tanult tovább: - küföldi rádióvételekből és híres gramofonlemezekről lesve el a lenevesebb jazz-zenekarok, illetve jazz-dobosok művészetének titkait; de tanult Nőt Antaltól, a debreceni katonai zenekar kiváló karmesterétől is.

Egy szép napon arra eszmélt a debreceni Weisz-család, hogy a kis Api igazi, boszorkányos ügyességű művésze lett a jazz-dobnak. Megszünt minden ellenvetés és a fiatal gyermek-ember immár szülői beleegyezéssel vállalt szerződést Duschanetz budapesti jazz-zenekarában. Azóta úgyszólván az összes előkelő budapesti szállodákban, éttermekben és bárokban szerepelt már Weisz Api s egyre feljebbtörő pályájának fényén csak olyankor mutatkozik némi árnyék, ha - véletlenül - nem az ő tudásához illő karmester irányítása alá került.

Érdeméül kell írni Weisz Apinak, hogybár sokszor csábították külföldi vendégszereplésre, szerzősészegéssel sohasem hagyta cserben zenekarát, karmesterét, kollégáit. Szabadsáságt azonban külföldi tanulmányúton tölti s ellátogat Londonba is, amely város zenészeihez Budapesten szerzett baráti kapcsolatok fűzik.

Most mindössze 24 éves Weisz Api, de ahol ő játszik, oda el-ellátogat a hivatásos jazz-dobosok javarésze, mert mindenkor tanulnak tőle valami új zenei attrakciót és gyakran olyan új hangszert vagy hangszeralkatrészt fedezhetnek fel nála, amikről addig még hallomásból sem szerezhettek tudomást. Ez onnan van, mert ha az ország legnagyobb hangszeripari vállalata ilyen újdonságot hoz forgalomba, akkor természetesen elsősorban ennek a prominens művésznek mutatja azt be. Mindenesetre tanulságos tehát a hivatásos zenészeknek Weisz Api művészi produkciójának figyelemmel való kisérése, hiszen az új hangszerek vagy hangszer-tartozékok kezelésének művészetében ezernyi sokféleséget láthatunk a kiváló művész előadásában.