2020-02-16    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2000-11-22 • Iván Csaba
SGG

SGG. Ennek a monogramnak, akár hiszik, akár nem, nemzetközi tekintélye van. Talán nagyobb is, mint idehaza. Marasztalták õt már egy osztrák nagyváros tanszékének élére is egy elõadása után, de nem vállalta. Õ a magyar jazztörténeti kutatás atyja. De a JOKA, a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány létrehozóját is benne tisztelhetjük. A különlegességeket prezentáló Pannon Jazz kiadót is õ irányítja, s elõfordult, hogy amúgy jegyzett sztárokat penderített ki a stúdióból, mert felkészületlenül érkeztek. Szóval, nem csak magával szemben maximalista. Most megjelentetett egy reprezentatív, új kötetet.

ICS: Elkészült a 13. könyved. Egy életmû megkoronázása. Mióta dolgoztál rajta?

SGG:Pontosan 35 éve és 3 hónapja. Azzal kezdõdött egyébként, hogy vettem egy albumot. Amin más szerepelt a borítón, mint a lemez címkéjén. Írtam hát a Hungaroton akkori igazgatójának egy levelet. 1964 tavaszától kezdtem azután komolyabban és, ha úgy tetszik, elmélyültebben kutatni.

ICS: Gyûjteményed legendás. A világon mindenütt csak Simon-archívumként emlegetik.

SGG: Elég, ha annyit mondok érzékeltetésül, hogy 45 köbméterrõl és 5 tonnáról van szó.

ICS: Szóval, egy igazi jazz-dzsungelrõl beszélhetünk. Hogy lehet ebben eligazodni?

SGG: Szerencsére vagy szerencsétlenségemre rendmániás vagyok. Amikor elkezdtem a levelezést hasonló megszállottakkal, és érkeztek a plakátok, újságok, könyvek, lemezek, egybõl kartotékolni kezdtem, dossziékat nyitottam a stílusoknak, elõadóknak. Kelet-európai anyagom messze nem teljes, de azt hiszem világviszonylatban is egyedülálló. A Gyõri Színház egyik elõadásához is innen származott a korhû század eleji cseh jazzmuzsika. Ma már persze, hogy jobban kutatható legyen, a lakásomnál nagyobb és önállóbb helyet igényelne.

ICS: Az új kötettel sikerült viharokat is kavarnod a szakmában. A jelek szerint mások másképp képzelték el ezt a történetet. Fõleg, ha a nyilatkozatokból jól értettem, a ma élõk nehezményezték elhanyagoltságukat.

SGG: Persze, de ez felfogásbeli különbségbõl adódik. Szerintem az utóbbi tíz-húsz év, mint múlt nem elemezhetõ. Azért a lezárt életpályák mind benne vannak. Engem inkább a magyar jazz eddig elhanyagolt vagy elhallgatott elõtörténete érdekelt. Ami az 1850-es évektõl datálható. Párhuzamosan az amerikai gyökerekkel. Ma már a legfrissebb jazztörténeti könyvek sem vitatják, hogy a mûfaj gyökereit valahol Lisztnél és Chopinnél kell keresnünk, no meg a francia katonazenekaroknál és a népzenében. A jazznek a sajátos körülmények miatt Amerikában kellett megszületnie, mégis Amerikának van a jazzhez a legkevesebb köze. Az európai hagyomány találkozott ott az afrikai muzsikával. Ez sokkal inkább euró-afrikai zene, mint amerikai.

ICS: Az elõzmények kifejtése mellett mi volt a további koncepció a könyv megírásakor?

SGG: Az elõtörténet bemutatása után a ragtime-mal akartam foglalkozni, amit egyébként nem is olyan könnyû játszani, mint az emberek általában gondolják. Azután a Monarchia gazdag jazzéletét mutattam be a 20-as évekig.

ICS: Olvasva egyébként többször az volt az érzésem, hogy kultúrtörténetet olvasok, tele filmekre, szórakozási szokásokra való utalással.

SGG: Jogos. Ez egy kis magyar mulatótörténet is mellesleg. Ki tudta például, hogy Ady rajongója e mûfajnak, vagy, hogy Bartók mindig elment, ha eredeti formációk koncerteztek Pesten, csak a tehetségtelen, kókler utánzókat nem szívlelte. Amerikába érkezve neki nem volt idegen ez a zene. Újabb fejezet szól azután a 40-50-es évekrõl, ami újabb aranykor véleményem - és a tapasztalatok - szerint. Végezetül pedig a modern jazz kialakulását tárgyalom.

ICS: Az említett viták alapja éppen az lehet, hogy te mást értesz jazz alatt.

SGG: Így van. Szerintem ez a zene alapvetõen szórakoztató zene, és nem igazán koncertpódiumokra termett, fõleg az öncélú hangszeres virtuozitáshoz nincs semmi köze.

ICS: Egy kötet sem tökéletes. Kimaradt valami?

SGG: Lényegi dolog nem. De ha elárulom, hogy a megjelent nagyformátumú 350 oldal helyett 1500-at terveztem, az azért sejtet valamit. Örülök viszont, hogy a 2 CD-mellékleten eddig hozzáférhetetlen kuriózumokat adhattunk a gyûjtõk kezébe. Hadd kölcsönözzem a te mûsorod mottóját: "Kezdetben volt a jazz, aztán az Úr megteremtette a világot." Befejezni a kutatást ez a könyv sem fogja, de a megismerésben segítséget jelenthet.

Győri Múzsa 2000/4