A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

Simon Géza Gábor: Mindhalálig gitár

Talán a fiatalabbak közül néhányan nem is tudták, ki az a Zoller Attila, akiről a Magyar Rádió tehetségkutató versenyét elnevezték, amit a gitárosoknak hirdettek meg. Most itt az alkalom, hogy bepótolják a lemaradást! Akik pedig tisztelték és szerették a művészt, mert hallották koncerten játszani, vagy gyűjteményükben a kölcsön nem adható kategóriába tartoznak a lemezei, most nyomon követhetik egy életpálya különös történetét. A szerző Simon Géza Gábor jócskán tartogat meglepetéseket!

Hiszen a kötete jó három évtizedig készült. A magyar jazz legnagyobb keresgélője boltok poros polcait kutatta végig, archívumok mélyére ásott, régi lapokat böngészett végig, koncertplakátokat rendszerezett, hogy aztán elénk tegye eredeti foglalkozásának megfelelő mérnöki precizitással a talált tényeket. A hiátusok kipótlásához pedig hosszas beszélgetéseket folytatott Zoller Attilával a Déli pályaudvar restijében, a helyszínt a művész javasolta neki.

Mit prezentál a kötet? Azt ígéri, hogy bemutatja a zenész pályafutását, a komponistát és előadóművészt, a technikai újító tevékenységet és legendás Vernonban teremtett iskolája históriáját. Zoller pályáját évről évre kísérhetjük nyomon, ami néhol túlzásnak tűnik, s csak a szerző olthatatlan precíz adatoló természete lehet rá a magyarázat. De Simon Géza Gábor már csak ilyen. Elmeséli a magyar gyökereket, a német sikereket és az amerikai időszakot. Ha egy koncertturnén változott a zenészek összetétele, itt nyomára bukkanunk. Ha egy lemezborítón érdekes kommentárt találnánk, itt meg foglyuk lelni. Ha egy dalt több verzióban rögzítettek, a kötetben valamennyit fel fogjuk fedezni. De azt is, ha egy felvételnek nem lehet már nyomára bukkanni. Sőt a kiadatlan, de rögzített változatok is szerepelnek. Ha tévéfelvétel készült vagy rádió közvetítette az eseményt itt említésre kerül.

Ámulhatunk a zenész sokoldalúságán, aki játszott swinget benny Goodman-nel, bebop-ot, és freejazzt Ornette Coleman-nel, karibi jazzt akkor, mikor még talán nem is volt külön Grammy-kategória, sőt ethnojazzt akkor, mikor ilyen még "nem is létezett". A zenésztársak között pedig csak találomra szemlézve felbukkanik Kagerer, Kleinschuster, Herbie Mann, Hancock, Don Friedman, Peacock, Ron Carter, George Mraz. A szerzőtől persze nem lévén zenész, ne várjunk fejtegetéseket az összhangzattanról és improvizációs elvekről. Ezt diplomatikusan a szakemberekre, szakírókra és zenészekre bízza. Az idézetek nagyon érdekesek. Tanulságos ötlet az un. "vaktesztek" beillesztése is, mikor nevezetes zenészeknek úgy kell véleményt mondania a lejátszott muzsikáról, hogy nem árulják el nekik, ki mit játszik. (Persze azért gyakran rájönnek.) S eközben megismerhetünk egy szimpatikus egyéniséget is a maga erényeivel és hibáival. Az azért sokatmondó, hogy milyen listát böngészhetünk át, ha felütjük a könyvet annál a nevezetes 1997-es koncertnél, mikor megünnepelték az Amerikai Gitár Múzeumban az 50 éves pályafutását. Mert olyan közreműködőkre bukkanhatunk a már említetteken kívül, mint Sonny Rollins, Joe Zawinul, Mike Sterne, Abercombie, Benson, Lee Konitz. Itt jegyzem meg, hogy a szövegbe rejtett jazz-zenész lexikont talán szerencsésebb lett volna a kötet végére tenni. A CD-melléklet viszont kiváló ötlet, hiszen így az olvasás közben hallhatjuk is azt, amiről mesélnek a szereplők.

Mikor a gitárosoknak hirdetett tehetségkutató végén ünnepélyes gálát rendeztek a szervezők, egy igazi világsztárt szerettek volna szerződtetni. S hogy Pat Metheny elvállalta a fellépést, az annak köszönhető, hogy valaha ő is Zoller-tanítvány volt pályája kezdetén, s most ezzel a gesztussal tisztelgett mestere emléke előtt. Egy brilliáns koncerttel.

A zenében legjobbnak titulálni valakit, ahogy a szerző teszi a borítón nyilván polémiákat kiváltva ezúttal is, mindig egy kicsit esetleges vállalkozás. De hogy Zoller Attila abba az elitbe tartozik, akiket a nagyvilágban is jól ismernek és elismernek, az vitán felül áll. Ezért a róla szóló kötetet is el kell helyeznünk a gyűjteményünkbe.