2020-11-25    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2006-01-27 • Olasz Sándor
La campagnie des musiques á ouir: La manivelle magyare

La campagnie des musiques á ouir :La manivelle magyare, BMC Records 2005

Megint francia jazzmuzsikusok kavarnak, a megzabolázhatatlan szabadságvágyuktól vezérelve. És, megint belevittek, belevettek a buliba magyar zenészeket, hadd tanuljanak egy kis egészséges életfelfogást a szegény kelet-európaiak. És, hadd fogja a fejét a magyar jazzpápa (juszt se' írom le a nevét), aki két évtizede még sikeresen átkozott ki a köztudatból mindenkit, akinek "nem szvingelt" a muzsikája. Nem biztos, hogy ennek a szemléletnek ma nem lelhető fel a nyoma, a szóban forgó CD azonban elkészülhetett. (Húsz évvel ezelőtt bezzeg...) Na bumm, legfeljebb "kifelejtődik" a legközelebbi jazztörténeti dolgozatból.

Ez annyiban lehet jogos, hogy magam sem vagyok abban biztos, hogy jazzlemezzel van-e dolgunk. Az anyagot keretbe foglaló darab(ok) például hűen tükrözi(k) a kompánia zenéhez (és a világhoz) való viszonyulását. Így hangzik a cím magyarra fordítva: Micimackó belép Európába. A groteszk humor tehát fontos kelléke a "kétnyelvű" projektnek, amelyben magyar részről a gitáros Gadó Gábor, a zongorista Szakcsi Lakatos Béla, valamint a hegedűs Bujtor Balázs kapott helyet.

A további összetevőkről nehéz maradéktalanul számot adni, hiszen az indulótól kezdve a rock feelingjén keresztül a kortárs, kvázi színházi kísérőzenéig sokféle kolorit, sokféle hatás érhető tetten, akár egyetlen számon belül is. Tánczene, etno, és még sorolhatnám. És persze jazz, és megint csak jazz.

Ez a fajta könnyűzene azonban a legkevésbé sem könnyű, különösen a befogadás oldaláról közelítve hozzá. Épp ezért, csak a legedzettebbek és legtapasztaltabbak óvatoskodjanak felé, például a kortárs zenei hangversenyek közönsége. Elijeszteni azonban se ők, se mások ne hagyják magukat!

Azért az a Micimackó mégis csak hízelgő ránk nézve, elvégre nagy az Isten balkáni állatkertje. És, épp ezt ne tudná minden francia?

51'06"

Megjelent a Rockinform 2005. december -- 2006. januári, 136. számában