2020-02-26    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2005-08-20 • Olasz Sándor
Cornelio Tutu Band: Keep Playing, Szerzői kiadás

A lemezt készítő muzsikusok tudása előtt meglengetem a kalapom, mégis azt kell mondanom mindjárt az elején, hogy a munkájuk bizony, nem tetszik! Azt hiszem, elsősorban azért, mert nem sikerült megértenem az alkotók szándékát. Másodsorban pedig azért, mert a pop-jazz nem az én világom. (Ettől persze kutya-kötelességem az objektivitás.) Miről is van szó?

Adott egy titokzatos gitáros, aki tudomásom szerint magyar. (A kilétét nem merem felelősséggel feltárni, bár nem is hiszem, hogy szükséges lenne.) A társai szintén honfitársaink, akik vállalták a nevüket. Eddig nincs semmi rossz ebben, sőt abban sincs, hogy Cornelio Tutu Benson-szerű virtuozitással penget többnyire saját szerzeményeket úgy, hogy a játék viszonylagos egyszerűsége mögül "kiragyog" a magabiztos egyénisége. Olykor felzárkózik mellé a hasonló kvalitású billentyűs, Oláh Zoltán. A túl szimpla (bár néhol latinos) ritmusalapok azonban - minden valószínűség szerint tudatosan - lerontják, a háttérzene felé viszik el az egész vállalkozást.

Innentől kezdve nem értem Tutuékat. Nem tudom, ki lehetne a lemez potenciális célközönsége? A jazz műfajával épp ismerkedni szándékozók ugyanis nem biztos, hogy észreveszik és díjazzák, hogy profikkal van dolguk. A háttérzene fogyasztói pedig (ha vannak ilyenek) talán ismert melódiákat hallgatnának szívesebben. A "haladó" jazzistáknak pedig ez - kevés. Ennél fogva a Keep Playing légüres térbe lőtt anyag, a csapatban viszont ott rejlik az épkézláb folytatás ígérete. Feltéve, ha maguk is úgy akarják.

53'55"

Megjelent a Rockinform 2005. július-augusztusi, 132. számában