2020-11-25    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2005-08-19 • Olasz Sándor
Kovács Ferenc: Tranzit, Gramy Records

Nyilván, nem az esti relaxációm generálozásához kértem el Kovács Ferenc harmadik önálló anyagát, ennyire súlyos, ekkora odafigyelést igénylő muzsikára azonban nem számítottam. A következő meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy az Kovács Gerzson Péter TRANZDANZ Táncegyüttesének előadásához készült: első hallásra legalábbis nem éreztem meg benne a táncot. A meglepetések sora a trombitás, hegedűs szerző ismertetőjének elolvasásakor folytatódott. Kiderült belőle a nagy szóródás, az egyes kompozíciók keletkezési idejét illetően. Azok ugyanis szerintem meglehetősen egységes képet mutatnak, függetlenül a kisebb-nagyobb, stílusbéli differenciáktól.

Legkirívóbbnak - a repetitív motívumok felett kalandozó hegedűvel - az Ablak című darab tűnik, amely eredetileg a 180-as Csoport számára készült. A Davis elektronikus korszakát idéző Pariser pedig számomra a legvonzóbb. Mintha tényleg egy különös utazónak a pillanat által megragadott, felületes portréját öntötte volna hangokba a szerző.

Az anyag egésze azonban sokkal inkább a kortárs zenére hajaz, mint a jazzre. Népzenei motívumok pedig - amelyek Kovács Ferenc eddig ismert szerzeményeit jelentős mértékben gazdagították - ezen az albumon alig tűnnek fel. Ezzel együtt a Tranzit rendkívül izgalmas, plasztikus, markáns, kifejező munka, amelynek villanásszerű képeihez bármelyikünk állhatott volna modellt. Ne feledjük: mindannyian tranzitutasok vagyunk: alkalmasint egy pályaudvaron épp úgy, mint életünk végéig, ezen a földön.

74'31"

Megjelent a Rockinform 2005. július-augusztusi, 132. számában