A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

Kisebb időutazásra invitál a Gramy Records a Djabe a 2001 nyarán rögzített koncertlemezével, amelyet eredetileg zárt körben: a klubhálózatán belül terjesztett. Nos, a klubhálózat 2005-től megszűnt, ám minden rosszban van valami jó. Ezúttal az, hogy néhány ritkaságszámba menő kiadvány mindenki hozzáférhetővé vált. Tessék! Irány a kiadó, kalandra fel!

Ami a világzenét jazz-el vegyítő zenekar történetét illeti: kb. fél évvel a fenti időpont előtt a billentyűs hangszereken játszó Kovács Zoltán, valamint a dobos Banai Szilárd be, a hegedűs-trombitás Kovács Ferenc pedig visszakerült az együttesbe. A bulira pedig vendéget fogadott a csapat, egy fiatal angol szaxofonos, Ben Castle személyében. A gödöllői koncert a vele zajló turné első állomása volt.

Mindez alig érezhetően ugyan, de rányomta bélyegét az előadásra: Kovács Feri visszafogott trombitaszólója nem talált bele a pörgős nyitó szám, a Lay-O-Lay Ale Loya hangulatába. A zökkenőt számos emlékezetes momentum feledteti, mint amilyen Ben Castle bemutatkozása a Distant Dance-ben, de bárkitől ki lehetne emelni egy-egy szólót, egy-egy szép megoldást. Az ütőhangszerek arzenáljával felfegyverkezett frontember, Sípos András végig nagy formát mutatott. Különösen sokat tett az utolsóként felhangzott, több mint 12 percben kivitelezett Barraguira sikere érdekében.

A gödöllői koncert pillanatfelvétel, a szó szoros értelmében. Megmutatja, milyen egy jó képességű zenekar "út közben", röviddel egy komoly váltás után. Érdekes és tanulságos anyag.

74'00"

Megjelent a Rockinform 2005. áprilisi, 129. számában