2020-02-16    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2005-03-14 • Olasz Sándor
Grupa Palotai: Stompy Trashy, BMC Records

Tegyük fel, épp hazaértél egy átmulatott éjszaka után, kb. közepes fokozatú borközi állapotban! Aludni nem bírsz, hallgatnál egy kis zenét, de nem tudod hirtelen, mire is lenne szükséged. Aztán, kezed ügyébe akad a Franciaországban élő, francia társakkal dolgozó jazzgitáros, Palotai Csaba második lemeze (a hangszeres művész nem tévesztendő össze Dj Palotaival), és rájössz, hogy megtaláltad, amit kerestél!

Furcsa, groteszk tánczene ez, az elején legalábbis. Valami elcseszett rajzfilmben táncolhatnának rá a törpék, Hófehérke meg lesne közben, hogy mi van ezekkel, légnyomást kaptak a bányában, vagy mi. A mámor múlásával ráébredsz, hogy a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Hiszen, már az elejétől ott bujkáltak ebben a muzsikában kiismerhetetlen, jazzes kis mellékzöngék. Olyannyira, hogy egy idő után, szinte észrevétlen a hangsúly is ezekre tevődik. Bekategóriázni azonban nem tudod az anyagot, együtt legalábbis semmiképp. Számonként meg lehet próbálni, hogy ez most kvázi new-orleansi, az meg inkább kortárs, vagy majdnem free, de értelme nem sok van. Az a kérdés igazából, hogy összeáll-e valami egésszé a sok, egymástól nagyon különböző részecske.

Nos, azt nem állítom, hogy minden időpillanatában tökéletesen eltalált az anyag, hogy a zenei humor minden poénja ülne, de hogy van benne egyfajta belső feszültség, több-kevesebb kohézió, és rengeteg energia, az biztos! A színtiszta hazai termésből csupán Grencsó István újabb zenéit tudom említeni, mint egészen távoli viszonyítási pontot. Ezért a muzsikáért tehát külföldre kellett mennie Palotai Csabának, és mi jártunk jól, hogy vette a kalapját, meg a bátorságot.

49'02"

Megjelent a Rockinform 2005. február-márciusi, 128. számában