2020-11-25    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2005-12-06 • Flór Gábor
McCoy Tyner: Time For Tyner

McCoy Tyner McCoy Tyner: Time For Tyner
EMI / Blue Note Records
RVG Edition
7243 5 63840 2 6

Szánalmas ez a küszködés, ahogy a nagy lemezcégek próbálják megakadályozni a másolást. Aki másolni akar, úgyis fog, aki viszont nem, annak nem biztos, hogy muszáj megnehezíteni a mûélvezetét. Kivételesen nem az otthoni, hifi-közeli berendezésen akartam meghallgatni a lemezt, hanem (mivel nem otthon voltam) egy szintén elég jó hangeszközzel ellátott számítógépen. De csak akartam: a cd behelyezése után a következõ üzenetet kaptam, természetesen (?) angolul: ahhoz, hogy meg tudjam hallgatni a cd-t, néhány fájlt fölül fog írni a számítógépemen. Akarom, avagy nem?

Hát de még mennyire, hogy nem! Mi az, hogy néhány fájlt? Milyen fájlt? Ha megvásárolok egy cd-t, csak azon az áron hallgathatom meg (ha esetleg számítógépes cd-hallgató volnék), hogy számomra ismeretlen fájlokat tölt a számítógépemre? Hogy is van ez, tisztelt (?) Nagy Testvér?

Tehát: nem akarom (különösen ilyentájt, amikor a Sony-botránytól hangos a sajtó). Ám ha nem akarom, a lemez bizony Windows operációs rendszer alatt lejátszhatatlan, legalábbis az az által fölkínált lejátszóval. Jó szakember mindent megold persze (a Real Player gond nélkül lejátssza), de miért kell nekem azzal küzdenem, hogy valahogy le tudjak játszani egy legális cd-t?

A fentieknek megfelelõen forrongó hangulatban kezdtem bele a lemez meghallgatásába, aztán ez a hangulatom át is váltott hamar. Hiába, azért a 60-as, 70-es években tudtak valamit ott a messzi Ámerikában. Nem véletlen, hogy ez a lemez szinte fellelhetetlen volt már hosszú évek óta, igazán jó ötlet volt a Blue Note-tól, hogy újra kiadta.

A McCoy Tyner - Bobby Hutcherson - Herbie Lewis - Freddie Watts által jegyzett kvartett talán Tynernek a Coltrane-idõk utáni egyik legjobb formációja. A zongora-vibrafon összjáték annyira egységes, hogy szinte már azt hinné az ember, nem is volt két zenész, csak két hangszín. Nagyon azonos gondolatvilágban mozognak.

A ritmusszekció pedig szintén csoda. Lewis és Watts tökéletes kiegészítõje Tyner zenéjének, sõt nemcsak kiegészítõje, hanem szerves része is. Érdekes dolog ez, hogy ki lesz világhírû, és ki nem. Vajon mitõl függhet ez? Ennél a lemeznél is, az elsõ, ami föltûnt, a bõgõ erõteljes soundja, a határozott tempó, ami végigkíséri az összes darabot. Lewis szólója sem a "na szólózzon egyet a basszus is, ha már itt van, mindegy, milyet" kategóriába tartozik, kár, hogy csak a nyitószámban, az African Village-ben hallhatjuk.

Általában azt szokták mondani errõl a lemezrõl, hogy az A oldala (mármint természetesen a bakelit verziónak) a "jobb", a tyneresebb. Nem tudom, nekem egyformán tetszett mind a kettõ, bár a B oldal utolsó elõtti számában azért elfért volna legalább egy kis vibrafon, de hát, ha egyszer szólózongora, akkor szólózongora, viszont akkor meg nem a végére kellett volna rakni. Való igaz, hogy az A oldal számai nem sztenderdek (Tyner saját számai), nagyon eredetiek, mind ritmus, mind dallamvilágukban. Erõsen érzõdik rajtuk Coltrane gondolati hatása (mint ahogy Tyner zenéjén általában), csak talán az érzelmi töltésük, lendületük más, hangulatviláguk kevésbé zilált, felkavaró.

Viszont a B oldal sztenderdjei olyannyira Tyner egyéniségére vannak formálva, hogy akár a saját zenéi is lehetnének. Gondolom, ezért is választotta ezeket - az ember nem játszik olyan "idegen" muzsikát (már amennyiben mûvészrõl van szó), amihez nem tud valamit hozzátenni. Az I Didn't Know What Time It Was könnyed szvingjébe és a The Surrey With The Fringe On Top uptempós lüktetésébe is beleszövi a Coltrane-hagyományt, kilép a sztenderd ritmusokból, harmóniákból, újraértelmezve ezzel az egész számot. Aki pedig az eddigiekbõl nem hallotta volna ki, a szólódarabban megfigyelheti Tyner különleges balkéz-technikáját, melyrõl minden egyes róla megjelent írásban, bármilyen rövid legyen is, olvashatunk.

Nagyon jó sorozat ez a Blue Note-tól, mert a reissu, remake és egyéb üzleti vállalkozású "ismétlõ" kiadványok között (melyek általában milliószor megjelent, kis jogdíjú, sokszor gyenge felvételeket tartalmaznak) valódi értéket hordoz: olyan zenéket hallgathatunk meg, amelyek igazi legendák, az igazi legendák valóban jó felvételei, és nagyon sokunk lemezgyûjteményébõl nagyon hiányoznak.


Első megjelenés a Café Momus Internetes komolyzenei Napilapban