2002 Hollós Máté
Dzsessz – a szabadság; a megírt zenék évszázadai után újra az előadói
fantáziából feltörő muzsika, a kigondoló és a játszó egy teste-lelke.
Dzsessz – a kötöttség; a rög, amelyen táncolnia kell az
előadó-komponistának, a zeneszerző-interpretátornak, amelyre rá kell
találnia a hallgató fülének, hogy kövesse, mivé formálja a hangokat,
modelleket a hangszeres.
Dzsessz – a világzene (ha csakugyan létezik ilyen fogalom) bölcsője, a
kontinenseken átívelő sors zenéje, mely megszólítja azt is, ki e sorsot
csak könyvből, vagy onnan sem igazán ismeri.
Dzsessz – a kötöttség szabadsága; a szabadság sorsa; a sors kötöttsége
és attól szabadulása. Reneszánsz a huszadik században.
|