2019-04-21    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1935-01-01 • Sternberg Híradó
BUDAPEST KEDVENC JAZZ-ZENEKARAI (1935)

A magyar zene- és tánckedvelő közönségnek annyi kedvenc zenekara játszik Budapesten, hogy teljességgel lehetetlen ezeket a kiváló zenészegyütteseket egy újság egyetlen számában ismertetni. Lehetetlen még akkor is, ha ez az újság a Sternberg Hiradó, amely az olvasóközönség maradéktalan kiszolgálására annyi súlyt helyez, hogy jelen számunk immár száz oldalt is meghaladó terjedelművé nőtt. Ezért szíves türelmét kérjük azoknak az olvasóknak, akiknek a legkedvesebb zenekaráról ezúttal még nem adhattunk az alábbiakban ismertetést, szerét ejtjük azonban majd, hogy a többi kiváló band-ről is később megemlékezzünk.

A Mándits-zenekar

A Mándits-zenekar, ez a rádió révén világszerte ismert és elismert jazz-zenekar a Pátria-kávéházban játszik most minden este. Ugyan ki gondolná, hogy ennek a kitűnő együttesnek nem férfi, hanem egy fiatal magyar hölgy a szervezője, az irányítója, az együttartója? Mándits Györgyi -- így hívják a kenyérkereső nők tiszteletre méltó táborának ezt a büszkeségét, - ott ül szerényen zongorája mellett a zenekar mélyén és aki szemtől-szembe ül ezzel a pompás együttessel és figyelve-figyeli annak remek zenei produkcióit, még az sem sejtheti, hogy az egész együttest a zongoránál ülő szerény és szelíd fiatal hölgy "hozta össze" dirigálja és tartja együtt.

Átadjuk a szót magának Mándits Györgyi művésznőnek, akitől kérdéseinkre a következő választ kaptuk:

-- Pesten, a Főherceg Sándor utcában, abban a házban születtem, amelyben most a rádió stúdiója van. Édesanyámtól, aki tanárnő volt, kezdtem zongorázni tanulni, és már kisgyermek koromban jelentős sikereim voltak a pódiumon. Mégis orvosnak készültem, de másodéves medikakoromban ellenállhatatlanul és végérvényesen magához csábított a zene. Már gyermekkoromban is mindig átlagon felülit igyekeztem produkálni, és így nincs semmi csodálnivaló azon, hogy nem elégedtem meg egy egyszerű zenekari tagsággal, hanem magam igyekeztem egy mindig és mindenben kiváló együttes élére kerülni.

-- A múlt nyáron nagy szomorúság ért -- folytatta érdekes vallomását Mándits Györgyi és könny szökött a szemébe, -- mert régi zenekarom 8 tagja Indiába kapott szerződést. Szeretem őket, mintha testvéreim volnának, hiszen éveket töltöttünk együtt jóban-rosszban. Éppen ezért nem állhattam boldogulásuk útjába és bár fájó, nehéz szívvel, mégis elengedtem őket messzi Kalkuttába. Tudom, hogy ott is csak dicsőséget szereznek a magyar névnek.

Mándits Györgyi itthon maradt és jóformán egyedül maradt a múlt év nyarán. Szívében nagy fájdalommal, lelkében sok keserűséggel, de mert abból a fából van faragva, amely "már gyermekkorában is mindig átlagon felülit igyekezett produkálni", munkához látott és mire a zenei idény megkezdődött, még a réginél is jobb zenekart szervezett. Amint ez a vérbeli muzsikusnő, akinek minden gondolata és gondja csak a zenekara. amint ez a kiváló szervezőtehetség, aki imponáló akaraterővel, fáradhatatlanul tud dolgozni, új zenekar szervezéséhez fogott, a legkíválóbb zenészek állottak melléje, önálló karmesterek hagyták ott pozíciójukat, hogy a Mándits-zenekar tagjai lehessenek és a legnevesebb zeneszerzők meg hangszerelők siettek segítségére. Volt kiből válogatni és Mándits Györgyi tehetségét dicséri az is, hogy az új Mándits-zenekart a következő muzsikusokból állította össze:

Barnay Ernő a saxophon, a klarinét és a hegedű művésze s egyben kitűnő hangú tenorista. A budapesti Zeneművészeti Főiskolát végezte Kemény és Rados professzorok kedvelt tanítványa volt, de látogatta a lipcsei zeneakadémia hegedűszakát is. Idehaza még ujoncszámba megy ez a kiváló művész, mert hiszen a külföldet -- Dániát, Luxemburgot, Németországot, Danzingot -- járta s csak nemrég jött vissza Budapestre. A Mándits-zenekarról így nyilatkozott Barnay Ernő:

-- Ilyen úri környezetben, ilyen úri zenekarban még nem dolgoztam. Nemcsak a zenekarban, hanem a magánéletben is tökéletes közöttünk a harmónia, és szabadidőnk legnagyobb részét is együtt töltjük. Külön kellemes atmoszférát biztosít részünkre, hogy a "direkció" nem "szigorú utasításokkal", hanem szeretettel végzi az irányítás nehéz munkáját, amivel azt érte el, hogy a zenekar állandóan jókedvvvel és lelkesedéssel dolgozik.

Mondanunk sem kell, hogy a nem szigorral, de szeretettel működő "direkció" ennél a zenekarnál egy személy: Mándits Györgyi.

Bartkó Rezső, a "Nevető saxophon" című szólójáról közismert Rudi, az első saxophonos most a Mándits-zenekarban. A népszerű Rudi a saxophon mellett még a csellónak és a klarinétnak is kiváló művésze, s ha énekre kerül sor, remekül iskolázott bariton hangjáért rajong a közönség. Ő is zeneakadémiát végzett, nagyképzettségű muzsikus. Az akadémián Zsámboky Miklós tanítványa volt, énekre Makkai M. Mihály tanította és tanítja még ma is. Nevezetes és figyelemreméltó sikerei közül a legkiemelkedőbb az, amikor a hamburgi Trocaderóban, amelynek műsorát a rádió közvetítette, egy amerikai-angol-német vegyes zenekar kísérete mellett magyarul énekelte a Csak egy kislányt. Bejárta Egyiptomot, Törökországot, végig Németországot, hosszabb ideig tagja volt a Jean Patric Hoffmann világhíres zenekarának, amellyel Pesten is vendégszerepelt, és büszke Bartkó Rudi arra a sikerére is, amelyet Ilnitzky szerzői estjén mint énekes aratott. Legfőbb ambíciója a gramofonlemez és a rádió, de most, amint azt nekünk mondotta -- művészi vágyait teljesen kielégíti az a tény, hogy a Mándits-zenekar első saxophonosa.

Jäger Tivadar a Mándits-zenekar jazz-dobosa és egyben a tangóharmonika és vibraphon művésze, no meg a zenekar egyik legjobb hangú énekese is. Ez a nyugtalanvérű, 29 éves fiatalember gépészmérnöknek készült, de a zene csábításának nem tudott ellenállni. Először artista lett, természetesen zenei artista, de volt közben világosító is, mégpedig a Fővárosi Operettszínházban. A világosító magas állványán dolgozott akkor, amikor ott vendészerepelt Maria Orska, Jäger lezuhant az állványról -- Orska elájult. a világhírű művésznő felocsudása után csak akkor nyugodott meg, amikor elhitették vele, hogy a pesti színházaknál csak színészek és artisták vannak alkalmazva, és hogy a világosító zuhanása sem volt egyéb, mint artistamutatvány, éppen a művésznő tiszteletére. Orska azonban átlátott a szitán, nevetett és becsületszavát vette a világosítónak, hogy ilyen "mókákat" nem rendez többé.

Neufeld Andor a Mándits-zenekar vezető hegedűse. Még csak művésznövendék, de már önálló hangversenyeiről is jól ismeri a közönség. Rados professzornak nagytehetségű tanítványa. Ennek a 24 éves fiatalembernek még nincs múltja, amelyből érdekességeket lehetne felemlíteni, ha csak az nem, hogy kisgyermekkora óta szerelmese a hegedűnek.

Sirmon András a hegedű, a harmonika és a trombita művésze. Mérnöknek készült, muzsikus lett. A Nemzeti Zenedében Bondynétől tanult hegedűlni. Sokat szerepelt külföldön, főként Németországban és Olaszországban. Most 31 éves, s noha már 12 éve hivatásos muzsikus, állandóan tanul, dolgozik, és arról nevezetes, hogy soha sincs magával megelégedve. Filozófus egyéniség. Legalább is erről tett bizonyságot akkor, amikor a következőket mondotta nekünk:

-- Remekül érzem magam a Mándits-zenekarban. Mindnyájan mint muzsikusok és mint emberek is a legkitűnőbbek, a legkedvesebbek. Talán azért, mert egyikük sem készült hivatásos zenésznek.

Szilágyi Ernő is mérnök akart lenni. A Műegyetemről váltott át a Zeneakadémiára, ahol a néhai Mambriny professzornak volt a tanítványa, míg az ütőhangszereket a Nemzeti Zenedében tanulta Roubal Rezsőtől. Egyaránt képzett művésze a hegedűnek, brácsának saxophonnak, klarinétnak, trombitának, puzónnak, gitárnak és az összes ütőhangszereknek. Négy évig járta a külföldet és ott is, meg Pesten is a legkiválóbb zenekarok tagja volt. Művészi ambíciói mellett egyetlen komoly vágya van: szeretne kissé meghízni, szeretné elérni a 70 kilót. Ezzel kapcsolatban mondta el nekünk a következőket:

-- Egyszer már igen jó úton voltam a hízáshoz Dániában. Ott ugyanis olyan reggeliket tálalnak naponként a vendég elé, mint nálunk egy-egy nagyon gazdag ünnepi ebéden.

Amint az a fenti névsorból kitűnik Mándits Györgyinek nem kell siratnia a régi és most messzi Kalkuttában vendégszereplő zenekarát.

Len Baker jazz-zenekara

Len Baker angol karmester zenekara tudvalevően a Dunapalota szállóban játszik. Baker nemcsak híres karmester, hanem éppen olyan híres jazztrombita-művész és zenekari aranzsőr is. Érdekes, hogy fiatalember létére hivatásos működésének első percétől kezdve úgyszólván az egész világot mint híres művész járta be. Manchesterben született, de már 14 éves korában Edhinburgba költöztek a szülei, akik egy angol revű szereplőit vitték oda. Az idősebb Baker és felesége színművészek voltak. Amíg ők a szerepek tanulásával és tanításával foglalkoztak, addig a kis Baker szorgalmasan zongorázott és szárnykürtön játszott, majd pedig egy ismerős zenész buzdítására a jazz-trumpet fúvásának technikájával kezdett foglalkozni. Hamarosan meghívták a kisfiút az egyik előkelő londoni jazz-zenekarba. De egy feltételt kötött ki Mr. Ralph Morris, a karmester, hogy: hosszú nadrágot kell húznia a szmokinghoz. Az idősebb Baker ebbe a feltételbe csak nagynehezen egyezett bele. Ez érthető is. Az ő fiatalkorában ugyanis a csodagyerekek, még ha 18-ik életévüket érték is el, akkor is rövid nadrágban jártak és matrózblúzban, mert az akkori közönség érdeklődését ezzel jobban felcsigázták. Úgy látszik, hogy Bakernek még most is és még ezután is hosszú ideig a férfiasabb megjelenésre kell gondot fordítania, mert csodálatosan finom, művészi trombitajátékának jelentőségével szöges ellentétben van a művész és pláne karmester fiatalos megjelenése. Valóban hihetetlen, hogy egy, a játék technikájában, az arangemente tudományában, a szuggesztív zenekar-vezetésben ennyire jártas művész még ma is csak 28 éves. Az emberben önkéntelenül feltolul a kérdés, hát mikor tanult és tapasztalt a művész olyan sokat, amennyi a játékában, elragadóan megnyilatkozik! Felesége, a kitűnő tehetségű volt magyar színésznő, Lánczy Mici, aki rendkívül zeneértő is, ezt érezte meg, amikor nemrégiben arra kérte a művészt, hogy bajuszt növesszen.

Ha már elmondtuk, hogy magyar lányt vett el feleségül, bizonyítékát adtuk annak is, hogy Len Baker meghódította művészetével a pestieket. Néhány évvel ezelőtt az egyik pesti mulatóban játszott a művész. Ebben a mulatóban megjelent szülei társaságában a szépséges Lánczy Mici. Rabul ejtette a trombitaszóló, de rabul ejtette ő is a szólistát. Alig pár hét múlva az angol zenekart külföldre szerződtették, de Baker már nem hagyta el Pestet. Itt maradt és feleségül vette a zeneértő hölgyet.

A magyarrá lett Len Baker köré magyar tehetségekből rekrutálódott a Dunapalota kiváló jazz-zenekara, amely immár tizedik idénye játszik ebben az előkelő szállodában. A kitűnő jazz kísérete mellett itt énekel esténként Weigand Tibor, a rádió ismert népszerű énekese, aki -- ha kedve kerekedik -- néha a zongorán is dokumentálja zenei készségét.

A zenekar zongoristája egyébként Ficzek Antal, aki -- érdekes kuriózum ez -- valósággal együtt "nőtt" a zongorával. Történt ugyanis annak idején, amikor Ficzek Antal még kisfiú volt, hogy édesapja, az akkor híres zenészartista, egy miniatűr-zongorát építtetett különleges produkciók céljaira az ország legnagyobb hangszeripari vállalatánál. A kis Ficzek is ezen a miniatűr-zongorán kezdte, de természetesen, amint a fiú nőtt, nagyobb zongora mellé kellett ülnie és ma már olyan óriási a tudása, hogy ahhoz mért óriás zongora aligha férne el a Dunapalota hatalmas helyiségeiben. Fölényes tudással és brilliáns technikával játszik mindent: igazi művésze a zongorának.

Boskovics Zoltán jazzdobbal, annak mellékhangszereivel és zenészorgonával; Farkas Gusztáv Es-altó saxophonnal, klarinéttal és hegedűvel; a Jáva szigetéről hazatért Zöldessy Béla B-tenor saxophonnal, saxoklarinéttal, puzónnal és hegedűvel; Schwartzstein László pedig nagybőgővel, csellóval klarinéttal és saxophonnal szolgálja a kiváló együttest. Egytől- egyig képzett, nagytudású művészek, s a Dunapalota előkelő nivója mellett éppen ezeknek a kiváló művészeknek köszönheti a táncdélutánjainak és táncestélyeinek hatalmas sikerét.

Maga Len Baker a zenekarban a pisztont fujja. Páratlan művésze ennek a prominens jazz-hangszernek. Annyira ismeri a pisztont, hogy -- ha erről a hangszerről esik szó -- nem is lehet nélkülözni Baker szaktudását. Legutóbb például felajánlották a Sternberg királyi-udvari hangszergyárnak a világhírű, az Amerikában és Angliában legkedveltebb Selmer-trombiták eladási megbízását. A vállalat Len Baker kritikáját kérte ki, s a hangszereket csak akkor hozatta meg, amikor a kitűnő művész-szakértő is "remek"-nek minősítette a Selmer-fémfúvóhangszereket.

Értesülésünk szerint Len Baker most egy nagyon nélkülözött munkán dolgozik: sajtó alá rendezi pisztoniskoláját.

Fedorow orosz jazz-zenekara

A Deák-kávéházban muzsikál naponként Fedorow orosz jazz-zenekara. Fedorow Péter a zenekar karmestere és vezetője a zongoránál ül. Még odahaza a cári Oroszországban földbirtokos szülei taníttatták zongorázni az akkor gimnazista fiukat, Moszkvában jogot végzett, majd a háborúba vonult, lovassági főhadnagy lett, s az oroszországi forradalmak után Konstantinápolyon át Pestre menekült. Idemenekült oroszokból és itt maradt orosz foglyokból balalajka-zenekart szervezett, s a jellegzetes orosz muzsikával nagy sikereket ért el. De hamarosan rájött arra, hogy a jövő a jazz-zenéé, s felszerelte zenekarát a modern jazz-hangszerekkel, kiegészítve az együttest magyar zenészekkel is. 1921 óta ismeri és szereti a magyar közönség a Fedorow-zenekart, amely közben külföldön is nagy sikereket aratott, de mindig vissza-visszatért Pestre.

A karmesteren kívül három orosz és három magyar tagja van a Fedorow-zenekarnak. Fedorow András, Fedorow Péter öccse moszkvai diák volt és az ellenforradalom leveretése után Belgrádba menekült. Belgrádban a kereskedelmi akadémián folytatta tanulmányait, amikor véletlenül meghallotta, hogy elveszettnek hitt testvérbátyja Budapesten zenekart alakított. Nyomban otthagyta Belgrádot, feljött Budapestre és azóta mint saxophonos és nagybőgős működik a zenekarban, amelynek legjobb kedélyű, állandóan nevető és nevettető tagja.

Markow Alexij a bendzsó művésze és egyben szólóénekes. Mély basszus hangjával rendkívüli sikerei vannak, de nem csupán ezért kedvelik, hanem disztingvált, úri modora miatt is. Odessszában érettségizett, és ő is mint menekült került Pestre.

Belcsenko Theodor, a rostowi egyetem volt hallgatója kezeli pompás hozzáértéssel a jazzdobot és mellékhangszereit, de nagyszerű gitáros és mindig vidámkedvű, jóhangú tenorista is.

Hüpner Miklós a zenekar trombitása, honvéd-katonazenész volt, s ugyancsak honvédzenekarból, még pedig Fricsay híres zenekarából került a Fedorow-zenekarhoz Kossza József primhegedűs, az ismert, nagyképzettségű muzsikus is. Ő a zenekar primása, nagy lendülettel ragadja magával az együttest, és nevezetes arról, hogy pompás hangulatot tud teremteni. A kiváló zenekar legtöbb oldalú s ennek folytán leghasználhatóbb tagja Ihar Ferenc. Egyforma készséggel játszik saxophont, klarinétot, zenészorgonát, hegedűt, s amint az minden rádióhallgató előtt ismeretes, tárogatót is. Ez az univerzális muzsikus kitűnő tenorista is egyben, jó humorú előadó és népszerű szólóénekes .

A Fedorow-zenekar, amely mint említettük, most a Deák-kávéházban játszik naponta, immár tíz esztendeje minden nyáron a városligeti Cirkusz-kávéházban szerepelt és szerepel bizonyára a jövőben is, a jellegzetes játékot kedvelő közönség nagy örömére.

Parisien Grill-band Az előkelő mulatóhely nemzetközi közönsége elragadtatva élvezi a jó kiállásu fiatal magyar művészek magas szinvonalú zenei produkcióit és csöppet sem fukarkodik az elismerő tapsokkal. A muzsikusvér viszont hálás a tapsért és ennek a következménye az, hogy a Parisien Grill-ben a zenekar egész éjszakákon át csaknem szünet nélkül játszik estétől hajnalig, de azért mindig jókedvűen és mindig fáradhatatlanul.

A zenekar vezetője Solymossy Lajos. Ez a fiatalember európai viszonylatban is legelsőrangú művésze a zongorának. Szédületes technikája, tökéletes tudása már annyira ismertté tették, hogy együtt emlegetik a legkiválóbb zongoraművészekkel. Solymossy a jazzt a Dunapalotában kezdte Megyery Gyula vezetése alatt. Igen büszke arra, hogy zenekarvezetői tudásának nagyrészét is Megyery Gyulának, ennek a kiváló zeneszerzőnek és karmesternek köszönheti.

A Parisien Grill-band egyike a "legkomplettebb" jazz-zenekaroknak, "felszerelve" az összes szükésges előírásszerű hangszerekkel és énekesekkel. Nem csupán a nagyközönségnek, de az artistáknak is kedvence ez a zenekar.

Benedikt Tibor és Sichermann Sándor a Parisien Grill-band énekesei. Ez az amerikai zsánerű duett új stílust vitt a Parisien Grill előkelő helyiségébe.

A legérdekesebb tagja a zenekarnak kétségtelenül Darvas József. Nem csupán azért, mert imponáló tudással és egyenlő készséggel kezel három hangszert is: -- saxophont, klarinétot, zenészorgonát, -- amelynek elsőrendű hivatott művésze, hanem azért is, mert a zenekar törzsét ő verbuválta és tartotta össze pompás hozzáértéssel még akkor, amikor ez a törzs mint a Moulin Rouge híres jazz-zenekara volt közismert Budapest zenei világában. Darvas egyébként orvosnak készült, de a modern zene annyira meghódította, hogy -- hol vezérként, hol közkatonaként -- most kizárólag a jazzt szolgálja.

Dautsch Rezső fujja a kitünő zenekarban a trombitát, ezt a jazz-zenében oly fontos és oly nehéz hangszert. Neki azonban semmiség ez, hiszen tagja volt a legkitűnőbb honvédzenekaroknak, mindenütt a legtöbb tudást igénylő trombitaszólót fujta, és művészete már honvédzenész korában annyira kikristályosodott, hogy -- legutóbbi helyén -- Fricsay híres zenekarában valóságos sztár volt. Dautsch Rezső neve ismert és jól értékelt márka külföldön is.

Horváth Ernő, a B-tenor saxophon, a klarinét és a hegedű művésze, kellemes énekhangjával is egyik erőssége az együttesnek. Schlotthauer József mesterien játszik a nagybőgőn és ő fujja -- nem kisebb művészettel -- a sousaphont, ezt a nagyszabásu, hatalmas jazz-hangszert. Simon Ádám a puzón és a hegedű finomlelkű művésze. Kiváló képzettségü és képességü fegyelmezett muzsikus, aki éppen képességei és fegyelmezettsége révén a leghasznosabb tagja a zenekarnak.

Szamosi Buli arról nevezetes, hgoy csakis olyan zenekarban játszik, amelynek többi tagja is hozzá hasonló kiváló képzettségű muzsikus. A legjobb saxophonistának és klarinétosnak tartják a pályatársai ezt az amerikaias megjelenésű és fiatal kora ellenére is nagyképzettségű művészt, aki egyben kiváló jazz-énekes is.

Szirtes György a zenekar legfiatalabb tagja, gyerekember létére is pompásan alkalmazkodik az együtteshez. Ő a második trombitás és kiváló hegedűs is, aki a Zeneművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Igazi ígéret, akiről még hallani fogunk.

Betűrendbe szedtük a Parisien Grill-band tagjainak névsorát és ebben a sorrendben emlékeztünk meg róluk és művészetükről. A sorrendben az utolsó, de hangszerének legelső művésze, Weisz Api, a zenekar jazzdobosa, az ő egyéniségét azonban más helyen, lapunk jelen számának "Érdekes fejek" rovatában, méltatjuk.

Buttola jazz-zenekara

Ki ne ismerné a világhírű "Jolly Boys"-okat, ezt a hét vidám "kedves fiú"-kat, akik szerte Európában oly sok dicsőséget szereztek már a magyar zene kultúrának, ez a Jolly Boys, ez a remek jazz-band -- Buttola jazz-zenekara. Ez a hét boszorkányos ügyességű fiatalember ez idő szerint a Moulin Rouge-ban játszik, Buttola Ede vezetése alatt.

Heten vannak, mindössze heten, de ez a hét "kedves fiú" összesen nem kevesebb, mint 31 hangszer nagyszerű mestere, és a hét közül kerül ki két kitűnő énekes, meg a kiváló karmester, nem is szólva arról, hogy jónevű zeneszerzők és pompás hangszerelők is vannak közöttük.

A legjavából rekrutálódott ez a kitűnő jazz-zenekar. Ez a magyarázata annak, hogy -- ami ritkaság a magyar zenészek világában -- immár nyolcadik esztendeje játszik a kitűnő együttes. Amint már említettük, külföldön Jolly Boys néven ismerik őket. Hogy milyen sikerrel szerepeltek távoli országokban, erre vonatkozóan csak néhány példát említünk meg. Münchenben a Deutsches Theater híres zenei produkciójához két hétre hívták meg őket, de vendégszereplésüket két hónapra prolongálták. A norvégiai Oslóban egy hónapra szólt a szerződésük: négy havi prolongáció lett a kitűnő szereplés jutalma. Amikor Norvégiában szerepeltek, éppen a norvég királynál volt látogatóban az olasz trónörökös és a Jolly Boysokat az a megtiszteltetés érte, hogy a királyi házba hívták meg őket, ahol ők szolgáltatták a tánczenét.

A Jolly Boys több mint fél évtizedig járta a külföldet, de közben idehaza is "vendégszerepeltek", két ízben is játszva Tarján Vilmos előkelő helyiségeiben. A múlt évben a Bellevue-be vonzották nívós játékukkal a zene- és tánckedvelő közönséget, az ősz óta pedig a Moulin Rouge biztosította magának Buttola jazz-zenekarát.

Buttola Ede a zenekar vezetője. Az a Buttola Ede, aki mint rádióénekes is meghódította a dalkedvelő közönséget. Természetesen énekese, még pedig nagyon népszerű énekese saját zenekarának is, de amellett kitűnő zongorista, saxophon- és klarinétművész és mestere a zenészorgonának is.

Van még egy kiváló énekese a Buttola jazz-zenekarnak: -Buttola István. Mint a zenekar minden egyes tagja, ő is több hangszernek az ura. Remekül fujja a tenorsaxophont, valamint a klarinétot és temperamentumosan játszik a zenészorgonán is.

Megyeri Gyula, a neves zeneszerző és karmester, az együttes büszkesége és főerőssége. Hegedű- és saxophonművész, de egyike a legjobb jazz-klarinétosoknak is.

Bechtold Károly, ez a rendkivüli képzettségű muzsikus, aki a zenetudományok mélyére hatolt, boszorkányos művésze jazzdobnak, marimbának, trombitának, hegedűnek és nagybőgőnek egyaránt, de az együttesben mint trombitás, hegedűs és nagybőgős szerepel.

A jazzdobot és mellékhangszereit Horváth Ferenc kezeli. Ez a 27 éves fiatalember szintén nagy sikerekkel szerepelt külföldön is.

Bakonyvári Zoltán a zongora, a hegedű, a zenészorgona kiforrott művésze.

Ullmann Ottó a nagybőgő, a puzón, a trombita, a hegedű, a cselló, a sousaphon, a gitár, a saxophon és a klarinét mestere.

Elismerésre méltó, hogy ez a hét tehetséges és nagyképzettségű művész ennyiféle hangszernek az ura! Ez a sokoldalúság teszi, hogy a zenekar játéka nem csupán elsőrangú zenei élményt jelent a hallgatónak, de egyben különleges látványos produkció is.

Sternberg Híradó Jazz Albuma, 1935. január