2020-08-09    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1994-12-01 • Simon Géza Gábor
Az IGAZÁN JELENTŐS, FONTOS JAZZDOLGOK A FÜGGETLENEKNÉL TÖRTÉNNEK

Magyar jazz CD-k 1994-ben

Egy produkciós év vége felé kellően ujjongó, avagy borongós hangulatba kerülhetnek a jazzmuzsikusok és a jazzlemez producerek.

1994 a jazzmuzsikusok szemszögéből vitathatatlanul jó esztendő. Számos magyar zenész/zenekar először kóstolhatott bele a CD megjelenésének mámorába. Kérdés, hogy ez a mámor meddig tartott/tarthatott. A jazzlemez kiadás szerte a világban igen elhanyagolható számú kivételtől eltekintve sohasem volt kifizetődő. A legnagyobb nemzetközi molochok is jobbára csak presztízsokokből foglalkoztak/foglalkoznak a jazzkiadással. Néhány megszállott producer kisebb/nagyobb vagyonokat vesztett, majd újra talpraállt. Köszönhető ez annak is, hogy mind több zenész ismerte fel, hogyha turnézni akar, fesztiválfellépéseket szeretne, egyáltalában: szeretne nyomot hagyni, akkor neki is be kell szállnia anyagilag a lemezkiadásba.

1994-ben számos régebbi hazai kiadó jelentkezett új jazztermékkel és fel-feltünedeztek az újabb vállalkozó szelleműek is. Közös bennük, hogy szponzorok nélkül, sajnos, lépni sem tudnak. Ennek megfelelően látszatra valamennyiük független (independent) label, de tulajdonképpen nagyon szűk a dolmány, sokszor kényszerülnek artistamutatványokra egy-egy dédelgetett kiadás kapcsán. Pedig a neheze csak a kiadás után következik. Az az országosan talán összesen 40-45 üzlet, amely hajlandő egyáltalán az értékesebb zenéket (klasszikus zene, népzene, progresszív rock, nem kommersz jazz) árusítani, vagy kér, vagy nem az új kiadványból. Új előadókkal nem nagyon próbálkoznak, holott egy-egy kisvárosban is meglepő eladási számokat lehet produkálni, ha odafigyel(nek), az üzlet tulajdonosa(i), eladó(i) foglalkozik/foglalkoznak nak az egyes kiadványokkal. Ehhez persze legelőbb nekik kell(ene) megismerniük az új anyagokat és utána valóban eladni. Ezzel szemben minden kis kiadó órákig tud mesélni az olyan esetekről, amikor a kiszállított lemezt ki sem tették a pultra, egyetlen példányt sem bontottak ki a celofán csomagolásból, de néhány hónap múlva (!) azzal a felkiáltással adták/adják vissza a CD-ket, hogy "nincs rá érdeklődés".

A mísz eladó, akinek fogalma sincs az árúkészletről, kétségtelenül a legjobb vevőriasztó rövid és hosszú távon egyaránt. Majnem ilyen fontos (lenne), hogy a CD-knek megfelelő propagandája legyen. A legtöbb független úgy rendez (ha rendez egyáltalán) lemezbemutatót, hogy lila ibolyája sincs arról, kik azok, akik a legjobban propagálhatnák, itt-ott támogathatnák az új kiadványt. Pedig tulajdonképpen nagyon szűk körről van szó. Ezeket annak idején a Hungarotonnál gondosan számon tartották és minden kiadványból 200 darabot "not for sale" gyártottak le részükre. A mai függetlenek erre nem figyelnek, illetve van néhány dolog, ami nem igazán ösztönzi az efajta cselekedetre őket. Ilyen például a különleges magyarországi szerzői jog, amely nem engedi meg az independentnek dolgozó jazzszerzőnek, hogy a kiadvány érdekében lemondjon (legalább) a "not for sale" példányok jogdíjáról...

Az elmondott nehézségek ellenére meglepően sok magyar jazzelőadó CD-je jelent meg itthon - és szaporodnak a külföldi kiadványok is. Az élre három vállalkozás kívánkozik. Ezekből kettő, a Binder Music Manufactory és a Creatíve Art Ensemble döntően egy-egy művész produkcióival foglalkozik. Binder Károly és Vukán György a zenészek közül elsőként értették meg a kor szavát és saját kezükbe vették lemezügyeiket. (MaNcs, 1994. nov. 24. és 1994. dec. 8.).

A Magyar Jazzkutatási Társaság és a Tandem Records közös lemezei, a Tandem-Ferdinandus márkajelzéssel megjelent CD-k között találjuk az AT (MaNcs, 1994. ) és a Talizmán együttes első CD-jét, valamint a SzaMaBa első hazai korongját. (MaNcs, 1994. febr. 17.). Mindhárom együttes az etnojazz/világzene határán tevékenykedik. A kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band Hungarian Rag-je ezzel szemben a magyarországi jazz századeleji kezdeteibe enged bepillantást. (MaNcs, 1994. ).

Az év kiemelkedő fontosságú eseményeként az Adyton hosszú hallgatás után megjelentette Szabados György Homoki zene című elementáris erejű CD-jét és a Dresch Dudás Mihály Quartet Zeng a lélek-jét. Az eliszaposodó, langyzenét produkáló (jazz)törpikék felett hamar eliramlik majd az élet, róluk esetleg már csak a diszkográfusok fognak tudni, amikor Szabados és Dresch zenéje még mindig friss és eleven lesz. E két korong jelentős mérföldkő a huszadik századi magyar zenetörténetben.

Az idén alakított Fragile kiadó a Makám együttes Divertimentojával mutatkozott be a lemezpiacon. A CD-n csak részben található jazzbefolyásoltságú zene, ám a látszólag kevés, mindössze három nóta is bőven elegendő ahhoz, hogy a Krulik Zoltán kompozicióit felvonultató, többek között Grencsó Istvánnal megerősödött csapat fejlődésének újabb jelentős állomásáról beszélhessünk.

Az esztendő legszerencsésebb csapata talán a szombathelyi General Harmony Singers, amelynek zenéje többek között a Swingle Singers hagyományait követi. A Produkt Kft. új Preludio márkáján megjelentetett jazz CD után még egy karácsonyi lemezzel is kirukkolhattak. Két CD egy évben, jól tudjuk, még a legnagyobbaknak is sokszor csak álom.

Téli Márta énekesnő a családi Bizart lemezmárkán Quiet Moshion címmel jelentette meg az első magyar jazzénekes CD-t, amelyen standerdek sorozata hallható. .

A Szekszárdi Jazz Quartet Teniversary-ját, akárcsak korábban 3 LP-jüket és 1 kazettájukat helyben, saját alapítványuk támogatásával adták ki. A Modern Jazz Quartet legszebb hagyományait több mint egy évtizede folytató quartet mára a magyar jazzélet egyik vonatkoztatási pontja a (jazz)közösségi szellem, a közös zenélés öröme, a másoknak való átadás öröme tekintetében, példa a precíz, kimunkált játékra, amely oly sokszor hallhatóan hiányzik egyes hazai "együttesek" produkcióiból.

Babos Gyula hosszú évek kényszerszünete után egy világcég, a Sony magyar színeiben jelent meg Blue Victory című anyagával. A "hazai" BMG-Ariola a sokat sejtető 1 című koronggal St.Martin-t állította csatasorba.

A Hungaroton-Gong jazzügyekben egyelőre csak árnyéka az egykori állami vállalatnak, hiszen az igazán jelentős, fontos jazzdolgok a függetleneknél történnek. A márka idei jelentősebb dobása a Tea tapétazenéje (MaNcs, 1994. szeptember 29.). A legendás Syrius Most, múlt, lesz című anyaga erőteljesebben, Orszáczky Jackie 100 %-a már sokkal kevésbé a jazzrock magyarországi nagy korszakára emlékeztet a márka új CD-in.

A székesfehérvári VTCD Videoton ebben az esztendőben, két, elsősorban reklámnak szánt (jazz)összeállítással jelentkezett. A Bouvard & Pécuchet-val közösen kiadott Sampler 1994-en a jazzdarabok között a Trio Stendhal, a Dimenzió, a Supergroup, a No-Spa és a Brass Age előadása szerepel. A másik sampler igazi leendő gyűjtői csemege, az első magyar jazz mini CD, amelynek anyagát a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány szállította és Pannon Jazz Sampler '95 címmel decemberben adták ki. A jövő évben megjelenő, exluzív sorozat sorszámozott (!) előzetesén az előadók között Deseő Csaba, Binder Károly, Dudás Lajos, Vukán György, az AT együttes és Grencsó István Triója szerepel.

Az idei hazai kiadások listázásakor fájdalmasan hiányoltam számos olyan kisebb kiadó CD-it (Hotelinfo, Kecskeméti Jazz Alapítvány, MP Jazz, MusiCDome, Pesti Est, Sonophil, Zebulon, Zsolt Audio és mások), akik a korábbi években már kiadtak jazz CD-ket. Csak remélni lehet, hogy (jazz)Csipkerózsika álmukből mihamarabb felébrednek és új kiadványokkal örvendeztetik meg magukat és lemezeik vásárlóit. Persze lehet, hogy csak a terjesztés csatornái dugultak el és valahol még lappanganak az újabb kiadványaik és meglehet, hogy másokról sem sikerült tudomást szerezni. Sajnos ez már csak így van a jazzvadkapitalizmus világában. Ebben már száz százalékig Európához tartozunk.

Örvendetes ugyanakkor, hogy néhány magyar előadónak ismét külföldi lemezcégeknél jelent meg önálló CD-je. A Berklee School of Music első magyar tanára, a zongorista Gárdonyi László az amerikai Avenue Jazz márkán jelentette meg Breakout című CD-jét. A németországi Neussban zenetanárként élő klarinétos, Dudás Lajos a német Rillophonnál adta ki Plays Bach című, részben vadiúj anyagát. Kíváló dobosunk, Kőszegi Imre színmagyar együttesével a szintén német yvp music kiadónál első saját CD-jével, a Drummers Dream-mel jelentkezett. A jazzrock fúziós gitáros Varga János (tudtommal) első önálló CD-je, a müncheni Sonoton Recorded Music Library 163. opuszaként Into The Light címmel, a sorozat sokadik magyarvonatkozású kiadványaként került forgalomba. A amerikai GRP produkciójában jelent meg a Straight Ahead, Szakcsi Lakatos Béla eddigi legjobb CD-je.

Magyar Narancs, 1994. december