2018-12-09    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

Hommàge à Ferenc Erkel. The Historical Recordings 1902 – 1944 Volume One. Pannon Classic. PCL 8051 (CD)
Hommàge à Ferenc Erkel. The Historical Recordings 1904 – 1942 Volume Two. Pannon Classic. PCL 8052 (CD)

Hommage a Ferenc Erkel
A huszadik század közepétől kezdődő régizenei mozgalom elsődleges céljának tekinti, hogy az elmúlt korok kompozícióit autentikus módon, azaz a keletkezés idején megszokott előadásban szólaltassa meg. A kezdeményezésnek köszönhetően ma már a gregoriántól kezdve a 19. század első feléig íródott muzsikák nagy része elérhető úgynevezett historikus előadásban. Egyes szűklátókörű zenészek persze csak korabeli kottákra, könyvtári, levéltári dokumentumokra hivatkozva mernek „forradalmi” produkciót létrehozni, az egyéni ihlet, a teremtő előadói fantázia számukra szinte nem is létezik. Nem beszélve a 19–20. század fordulójának úgymond romantikus előadásmódú iskoláiról: arra úgy tekintenek, mint az ördögre. Pedig ebben a korban indul útjára a hangfelvétel, ami tényleg forradalmasította a zeneéletet. Itt már szabadabb téren mozog a kutató, hiszen meghallgathatja, elei hogyan is játszották például Erkel Ferenc műveit. Nem beszélve arról, hogy sem a Bánk Bánból, sem pedig a Hunyadi Lászlóból nem jelent meg sok mérvadó kotta (ha csak a zongorakivonatot számítjuk, operánként legfeljebb három). Így pedig egy-egy felvétel forrásértéke nagyobb, mint mondjuk a korabeli kottakiadásoké. A hallgató rájöhet tehát arra, hogy ez az időszak is a folytonos, töretlen, ám pillanatonként változást hozó „szent zenei hagyomány” meghatározó része. Ezért is mérföldkő Erkel Ferenc műveinek megítélésében, a praxis és az elméleti tudományok, illetve a zenerajongók számára a jelen kiadvány. Már a rendelkezésre álló felvételek száma, a lemezek szerkesztése is fontos információkat nyújt. A korabeli „kínálat” ugyanis meglepően egysíkú. Sőt, egyszerűen lehangoló, hogy csak az eladási szempontok játszottak hajdan szerepet egy-egy lemez darabjainak összeválogatásában. Az pedig méginkább elszomorító, hogy a „slágerdarabok” azóta is ugyanazok: „szent zenei hagyomány” a 21. század elejéig sem változott sokat. Legalábbis ebben a tekintetben biztosan nem. Az a jelenség is ismerős lehet a mai hallgató számára, hogy a lemezeket nem a zenemű, hanem az előadó adja el. Ez sem volt másképp akkoriban. Persze tudományos szempontból a hátrányt előnnyé változtathatjuk, hiszen egy-egy énekes pályáját is figyelemmel követhetjük, hallhatjuk mennyiben változott viszonya egy-egy Erkel-operarészlethez.


A jelen kiadvány szerkesztőinek ízlését dicséri, hogy olyan felvételeket is beválogattak kínálatukba, amelyek bizony nem ütik meg az általánosan elvárható zenei színvonalat (pld. CD1/6). Pont ezekből derül ki ugyanis, hogy játszották, illetve hogy miként játszották a már slágerré vált részeket! Az általános zeneélet rendkívül fontos emlékkövei ezek, olyan pillanatok, amelyekkel bizony a korábbi muzsikával foglalkozó történészek nem találkozhatnak. A Bordal például eklatáns példa: katona-, szalon- és cigányzenekarok népszerűsítették az egyes (főleg zenekari) darabokat. A Himnuszból és a Hunyadi László-indulóból akár önálló kiadványokat is lehetne szerkeszteni, oly sokszor játszották őket lemezre, teljesen függetlenül attól, ki és hogyan adta elő azokat.


A fent leírt tények is indokolják a didaktikus szerkesztést, hiszen a puszta akusztikai élvezet helyett történelmi és műfaji csoportokba állítva követik egymást a felvételek, melyek első fejezetét a Hunyadi László egyes részletei adják. Szerencsés választás volt e két mű köré csoportosítani a kiadványon található részleteket, hiszen Erkel operái nemcsak a 19., hanem a 20. század elején is a legnépszerűbb magyar operák közé tartoztak. Azonban nem csak a művek, hanem előadóik is érdemesek az említésre. A Hunyadi-nyitány I. és II. részének előadásában részt vevő Fricsay Richárd például a magyar katonazene történetének egyik legjelentősebb alakja, aki végigélte és végigzenélte a húszadik század első felét. Ferencsik, Palló, Komor, Dohnányi, Rösler neve még ma is ismert, de rajtuk kívül felszínre kerülnek olyan, egykor népszerűbb művészek, mint Krammer Teréz, akinek Drezdában, Budapesten és Hamburgban tapsoltak a Wagner-, Verdi-, vagy Erkel-operákban nyújtott alakításaiért, vagy említhetjük Raskó Gézát, a Magyar és Király Színház megbecsült művészét, de szót érdemel a Magyar Királyi Operaház igazgatójának, Máder Rezsőnek felfedezettje, Erdős Richárd, illetve Környey Béla is. Az utóbbi művész Bécsben és Budapesten egyaránt nagy sikereket élt meg. 36-ik Rácz Laczi egyike volt a legismertebb cigányprímásoknak, ezt nemcsak a korabeli híradások, hanem azok a kották is tanúsítják, amelyeket az ő nevével adtak közre a zeneműkiadók. Elvétve találunk tehát olyan előadást, amelyeket ne avattak volna naggyá előadóik, még akkor is, ha egy-egy részlet, bizony ma már inkább mosolyogtató, mintsem klasszikus értékű.


Míg a Hunyadiból az eredetileg La Grange asszonynak szánt ária, addig a Bánk Bánból a Bordal különböző felvételei adnak lehetőséget az összehasonlításra. Hihetetlen kalandot nyújt e két népszerű operasláger (valljuk be, azok voltak egykoron) összevetése. A kalandjelleget elsősorban a művészek bátorsága biztosítja. Ma, amikor szinte másodpercnyi pontossággal „idomulnak” egymáshoz a világsztárok felvételei, hajlamos a zenei társadalom az élő zenétől talán legmesszebb álló etalon-felvételekben gondolkodni, az egyénit az egyöntetűvel felváltani. A Bordalból tíz különböző változatot hallunk: sem időtartamban, sem tempóban, sem pedig hangvételben (szerencsére) nem lelünk egymáshoz hasonlót (talán csak az Erkel által is nyomatékos deklamált éneklés engedi felidézni egy korábbi ős előadásmód pillanatait). Vagy itt a Himnusz esete: nemzeti énekünk hallható operai előadásban (Raskó Géza), de a Dohnányi-féle „hivatalosabb” verzió is számos – néhol komolyan megfontolandó – zenei „újdonságot” jelenthet előadóknak, zenehallgatóknak egyaránt. Néhányan biztos derülnek majd e részleteken. Azonban a korhangulatot, a húszadik században még bőven élő „romantikus életérzést” könnyedén azonosíthatjuk Raskó és Dohnányi előadásában is. Mintha egy, a Honderű 1844-ben író kritikusát örvendeztető, korszakalkotó jelentőségű produkcióról lenne szó!


„Eddig király és hon’ dicsőítésére énekelt néphymnust is – magunknak nem lévén – derék szomszédainktól kelle kölcsönöznünk. Ez szégyen volt ránk nézve, igaz: de ma már másképp vagyon. A magyar saját nyelvén, saját szivéből fakadt hangokon tud már fölzengeni dicséneket, a királyt s hont éltetőt. Szebad-e remélnünk, hogy jövő évben Kölcsey’ magas hymnusa adandja meg ez ünnep’ nemzeti jellemének utósó himporát.”


Kísérőszövegem végére hagytam a Hunyadi jól ismert táncait, Komor Vilmos és Ferencsik János vezényletével kerültek lemezre. Amíg néhány korábban idézett tételnél kissé zavaró a sercegés (ennek ellenére a megszokottnál precízebb hangmérnöki munka áll a rögzítés hátterében), addig ezeknél a részleteknél a „barázdahang” kifejezetten illik a művekhez. A Csárdás, illetve Palotás néven futó táncok történeti jellege a „történelmiség” e velejárójával együtt adnak teljes műélvezetet.


Apró mintavételével röpke klasszikus zenei kalandra hív hát e két korong, hiszen óriási mennyiségű felvétel áll még a tudósok és az előadás- és recepciótörténet fordulópontjaira kíváncsi hallgatók rendelkezésére. Igaz, korabeli hanghordozókon. Dr. Bajnai Klára és Simon Géza Gábor kutatómunkájának köszönhetően immár mindenki részese lehet ennek az izgalmas kalandnak, mely nemcsak puszta kirándulás, hanem – reményeink szerint – egy hosszabb túra első állomása.



Bősze Ádám



CD 1

HUNYADI LÁSZLÓ (Ferenc Erkel – Béni Egressy)

1. Ouverture I-II. – M. kir. I. honvéd gyalogezred zenekara. Vezényel: Fricsay Richárd főzeneigazgató (WH 2663-I/52869 + WH 2664-I/52870, Columbia DV 112, 1930) 6:35
2. Ouvertüre I-II. - Edith-Lóránd-Orchester. (2-8339 D + 2-8340 D, Parlophon P.2096-I + P.2096-I, 1925) 8:15
3.Hunyadi László opera nyitánya I-II-III. rész - A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara. Vezényel Ferencsik János (01398-1 + 01399-1 + 01400-1, Radiola Electro Record SP 8013 + 8014, 1941) 13:15

4.Gara nádor nagy áriája - Ney Dávid, a m. kir. operaház tagja, /ismeretlen zongorista/ (77 Hp, Gramophone Monarch Record 072003, 1902) 3:34
5.Gara áriája – Zenekari kísérettel énekli Takáts Mihály, a magy. kir. Opera tagja, Budapest (4277r, Gramophone Concert Record G.C.-72070, Concert Record „Gramophone” Granát V.*4-102765, 1909) 3:17

6.”La Grange” ária II. rész – W. Krammer Teréz asszony, a m. kir. operaház tagja, Budapest (970z, Gramophone Concert Record G.C.-73207, 1904) 2:20
7.Hunyadi Laslos - Hungarian Aria /La Grange ária/ Sung in Hungarian – Lilian Nordica /with piano acc. by Romayne Simmons/ (30144, Columbia 74022, 1907) 3:06
8.La Grange I-II. rész - zenekari kísérettel énekli Krammer Teréz, a magy. kir. Opera tagja, Budapest (4271r + 4272r, Gramophone Concert Record V.*103689 + V.*103690, 1909) 4:32
9.La Grange ária - Szabó Lujza - Sopran, a Magy. Kir. Opera Tagja, Zenekari kísérettel, karnagy: Unger Ernő (BE 2686-II/70-1626.G., „His Master's Voice” AM 3172/HU 34, 1931) 3:15

10.Hunyady Lásszló Induló – énekelte Magy. kir. operaház férfikara, Budapest /ismeretlen zongorista/ (2751-f II, Favorite Record 1-29542, 1905) 2:59
11.Hunyadi induló – énekli a magy. kir. operaház férfikara /ismeretlen zongorista/ (U.5002, Parlophon-Record D.2000, 1910) 3:30
12. Hunyadi induló – A magy. kir. operai zenekar tagjai, karnagy: Rékai Nándor (BW-2108-II/3-270546, „His Master's Voice” AN 227, 1929) 3:01

13.Csárdás - Budapesti Kamarazenekar. Vezényel: Komor Vilmos (BV 761-II/70-802, „His Master's Voice” AM 2523/HU 32, 1929) 2:42
14.Palotás - A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara. Vezényel: Ferencsik János (01401, Radiola Electro Record SP 8014, 1941) 3:37


HIMNUSZ (Ferenc Erkel – Ferenc Kölcsey)

15.Hymnus - Raskó Géza, Budapest (47215, Scala-Record No. 47215., 1907-1910) 2:29
16.Magyar Himnusz– A Budapesti Hangverseny Zenekar és a Székesfővárosi Énekkar, vezényel: Dohnányi Ernő dr. (819403/4, Patria/Ultravox Mr 401/EK 401/EK 402, 1939) 2:43


CD 2
BÁNK BÁN (Ferenc Erkel)

1.Egyveleg I-II. – Budapesti Kamarazenekar. Vezényel: Komor Vilmos (cv 732-II/72-641 + cv 733-II/72-642, „His Master's Voice” AN 444, 1929) 7:58

BÁNK BÁN (Ferenc Erkel - Mihály Vörösmarty)

2.Bordal – énekelte Takács Mihály, Budapest /ismeretlen zongorista/ ( (o) 1149X-Bo, Gramophone Concert Record G.C.72430, 1904) 2:49
3.Bordal - 36-ik Rácz Laczi díjnyertes czigányprímás és zenekara, Budapest (1680-f-, Favorite Record I-23525, 1907) 3:07
4.Bordal – Énekelte Takáts Mihály, a m. kir. operaház férfikarával. Zongora-kíséret: Revere Gyula (3461-O-II, Favorite Record 1-25768, 1907) 2:38
5.Bordal – énekli kar kísérettel Erdős Richárd, a magy. Kir. Opera tagja, Budapest (4038r, Concert Record „Gramophone” V.*-102004, 1907) 2:49
6.Bordal – Zenekari kísérettel énekli Takáts Mihály, a magy. kir. Opera tagja, Budapest (4280r, Gramophone Concert Record G.C.-72069, Concert Record „Gramophone” Granát V.*4-102764, 1909) 2:42
7.Bordal – énekli Rózsa S. Lajos, zenekari kísérettel (11933, Original Victoria Record 11933/Beka I-11933, 1912) 3:58
8.Bordal - Kálmán Oszkár, a Magy. Kir. Operaház tagja zenekari kísérettel (73037, Odeon A 197194a, 1929) 2:36
9.Bordal – Palló Imre, bariton. Kíséri: Budapesti Kamarazenekar, vezényel: Komor Vilmos (BV 759-I/70-803.G., „His Master's Voice” AM 2523/AM 2525/HU 32, 1929) 2:49
10.Bordal – Jámbor László, kíséri a Filharmóniai Társaság Zenekara, vezényel: Berg Ottó (HO 3016, Odeon A 198239/M.H.V. KM 5009-b, 1942) 2:41

BÁNK BÁN (Ferenc Erkel - Béni Egressy)
11.Bordal Jelenet– A magyar kir. operaház férfikara az Odeon zenekarának kíséretével, Budapest (Hx 1553M, Odeon Record No. 35567, 1907) 2:32

12.Románcz – énekli Környey /Béla/ operáénekes, Budapest, a magy. kir. operaház zenekar kíséretével (xHo 446/A113125/15643, Jumbola Record No. 15643, 1914) 2:41

13.Hazám, hazám... - Halmos János – Tenor, a Magy. Kir. Opera tagja, zenekari kísérettel (OWX170-I/70-2156.G., „His Master's Voice” AM 3768/HU 19/HU 327/HU 406, 1931) 3:04

BÁNK BÁN (Ferenc Erkel – Kálmán Nádasdy)
14.Hazám, hazám... - Rösler Endre, zenekari kísérettel, vezényel: Pongrácz Géza (HO 2805, B. PH, Odeon 198140-a/Tonalit KM 5015-a, 1942) 2:59

BÁNK BÁN (Ferenc Erkel - Béni Egressy)
15.Tiszaparti jelenet - Zenekari kísérettel énekli Krammer Teréz, a magy. kir. Opera tagja, Budapest, (4274r/73312 II, Gramophone Concert Record V.*103688, 1909) 3:09

DÓZSA GYÖRGY (Ferenc Erkel – Mór Jókai – Ede Szigligeti)

16.Régi dal Jókay „Dózsa György”-éből – Énekelte Takács Mihály, Budapest ((o) 1150xBo, Gramophone Concert Record G.-C.-72437, 1904) 3:14

A MAGYAROK ISTENE (Ferenc Erkel – Sándor Petőfi)

17.A Magyarok Istene (D-Dur) (Ferenc Erkel – Sándor Petőfi) - Ney Dávid, Bass. A Magyar Király Operaház tagja, Budapest (807-f-III, Favorite Record 1-25524, 1905) 2:49

HIMNUSZ (Ferenc Erkel – Ferenc Kölcsey)

18.Hymnusz – Palestrina Vegyeskar és a Magy. Kir. Operai Zenekar tagjai. Karnagy: Rékai Nándor (BW-2102-II/274573, „His Master's Voice” AM 1786/HU 31, 1929) 2:48
19.Himnusz Budapesti Philharmonikusok Zenekara, vezényel: Dr. Dohnányi Ernő (BR 2089-I/270994.G., „His Master's Voice” AM 1281/AM 1283/HU 2, 1928) 2:51

Megjelent a Nemzeti Kulturális Alap Zenei Kollégiuma szíves támogatásával

ár: 4.990 Ft

forgalmazza:

info@pannonjazz.hu
kapcsolódó írások: